Kutyavilág

... kellemes időben séta hátra, rajongó tekintetet

kapok, olyat amire minden igazi kutyás gazdi szíve

szaporábban ver. Orrsimogatás, aztán jön a meglepetés,

hiszen a jutalomfalatot a GAZDI adja, én be dobni

tudom. Az első hármat megszagolta és rám nézett

"nem Te szoktad adni", ekkor megidéztem a mamáját,

aztán végül szép lassan elropogtatta mind a tizet.

...könnyeket csalt a szemembe. A

Nala-szótár gazdagodott. Olyan már

volt, hogy nyílt a kapu, és azt hittem,

szétszedi a gondosan készített fakerítést.

De most, még jóformán meg sem

állt az autó és amíg behordtak mindent,

folyamatosan ugatott és nyüszített.

"Holnap meglátogatlak" - mondta Ildi

és csend lett, abban a pillanatban.

De ma reggel, a hangjára szinte ugatott

befelé, hogy el ne felejtse mit ígért,

és ha még akadna néhány jutalomfalat

is, akkor lenne igazán kerek a kutyavilág.

A gondos munkának köszönhetően

az ajtóban állva is látom a barna bundás

tüneményt, aki két "idejöhetnél" morgással

üdvözöl. Óvatosan, nehogy elcsússzam a

Pataji zuttyanóst, hátra sétálok és orron

simogatom. Visszafelé kíséretem is van

nehogy eltévedjek, Zizike és Misi kandúr.

Zizike hamar meggyőződött, hogy nem

tévesztem  el az utat, de a kandúr maga

se tudta, mit akar, hol mellettem volt, hol

előttem keresztben. Beteg lábbal régi

téglajárdán elég nehéz a közlekedés, főleg,

hogy nyirkos is. Hamar felajánlottam

neki, hogy visszafordulok, és elviszem

az ügyfélszolgálatra, valamiért nem akarta...

Fontos telefonhívás, indultam

kifelé, próbáltam túlkiabálni

a fűrész hangját. Visszafelé, csak

odaszóltam a barna bundás tüneménynek.

Kezdett sötétedni, nem vállaltam egy esést.

Viszont meg nem állhattam, hogy ne

dajkáljam meg Misi kandúrt, mint régen.

Nagy kalandor, és már kicsit súlyos egyéniség.

Azt a féltékeny ugatást, hiába hivatkoztam

a minapi elzavarásomra.

Tegnap, mikor hazaértünk, a szokásos

vakkantás mellett hallhattam azt a pár

apró nyüszítő hangot, ami azt jelenti

rég látott, menjek oda hozzá.

Reggel, mikor toltam ki a kukákat,

gondoltam, se annyira hideg, se eső.

Elindultam hátra, a barna bundás tünemény

meglepődve nézett rám először, aztán

üzente, örül, de ne zavarjam.

Szájában egy értékes csontdarab,

rohangált balra-jobbra, gondoltam

nem zavarom. Elindultam visszafelé,

már nem is láttam, megvolt a rejtekhely.