Kutyavilág

Napokig kaptam a barna bundás

tüneménytől a neheztelő nézést. Nem

elég, hogy otthon hagyom, még 

vizes is lesz. Tegnap aztán, hangot

is adott neki. Több évtizede rutinos

kutyásként valamennyit értek már

kutya nyelven. Óvatosan hátra

botorkáltam egy orrsimogatás erejéig.

Jó lenne eltanulni, az önfeledt örömöt,

a feltétlen bizalmat, és a bátor szeretetet.

Szokásos délutáni terefere lenne,

ha a négylábú házi kedvenc szó

szerint bele nem ugatna. Barátkozunk,

barátkozgatunk, de Papamaci van

jobban a bizalomban, érdekkel és

érdek nélkül, ő viszi az értékes csomagot.

De nagy a dilemma, hiszen érzékeny

a kutyafül, hang van csomag nincs?

Mondom az ötletemet, lefotózok

egy csomagot, mutassátok meg neki!

Nem arattam osztatlan sikert!

Szemkontaktus, és Szia Szépikém!

Néma reakció, gyors döntés, jó az idő,

sétálok hátra. Abban a pillanatban

méltatlankodó nyávogás hallatszik,

Misi kandúr jelzi jelenlétét, mi több,

elindul velem, ahogy közeledünk, bennem

erősödik a félsz, Nalusnak adott esetben

nem akadály a kerítés. A kandúr

tisztes távolban leül, én megadom az

orrsimit, egyetlen apró morgás a rivális

jelenléte, és indulunk is vissza békésen.

Végre nem esett semmilyen

eső, és annyira felszáradt a járda

és a föld, hogy talán én sem fogok.

Odaszólás helyett, gondoltam,

odabotorkálok a barna bundás

tüneményhez. Úgy is lett, de akkor

jött a meglepetés, nem a kerítésnél

várt, hanem attól kicsivel távolabb

"vigyázz ülésben", fültől-mancsig

sértetten, és még szólongatni

kellett. Megértettem, ez a büntetés.

De azért engedte, hogy orron

simogassam, bár nem hatotta

meg a "megállj, megmondalak

anyádnak!"

Megint hátra sétáltam ebben a téli

tavaszban. Meg sem lepődtem, most

megint volt két kísérőm, Nurmi és Cikkcakk

macska létükre, felbátorodtak, és elvezettek

Nalushoz. Persze könnyű, ott a kerítés.

Orrsimogatás, kedves szavak, cserébe

csodálatos kutyatekintet. Indultam vissza,

Nurmika ellenőrizte, hogy biztosan nem

fogok eltévedni, és előre szaladt. De

Cikkcakk bátran jött velem..., amíg Nala

fel nem horkant egyet, úgy megijedt a

bájos-bátor vörös kiskandúr, hogy beérte

Nurmit is