Kutyavilág

Mamamaci40•  2012. február 4. 04:22

Nem ette meg...

a kutya a telet:)) Ennek már fele sem tréfa. Gondoltuk, a kandúrnak már "bérleti joga" van, amit ki is használ a legmesszebbmenőkig, tegnap este a páromat kitúrta a fotelból:))), de hát a két kisasszonynak is kellene valami megoldás.

Vigyük be a spejzba őket. Vigyük, jó! Takaró, kutyák, élelem...csak bennem a szokásos kétely, nem lesz jó, nem bizony, hiszen arra lettek szoktatva, nem lehetnek bent.

Rövid előadást hallgathattunk meg, két hű barátunk előadásában, igen változatos volt a repertoár, az ajtókaparástól kezdve, a nyüszítésen át az ugatásig.

Aztán végül is kitessékeltem őket. Most, hogy kinéztem rájuk, összegömbölyödve békésen aludtak, betakartam őket a nagy takaróval, az orruk hegye sem látszik ki.

Mamamaci40•  2012. január 31. 15:46

Élet-kép

Van egy kiselejtezett rekamé, a kis műhely előtt. Napsütéses időben legyen akármilyen hideg is, a két hölgy kedvenc heverészeti helye. Ma is egész délelőtt ott lustálkodtak mind a ketten, Bogi bal oldalán elterülve, Lizzy a nyakára hajtotta fejét, úgy lesték mindketten a kaput. A kandúr ma kimenőt kapott, valahogy nem volt kedvük még megkergetni sem, így tisztes távolból figyelhette őket.

Boltból hazafelé jövet, ma láttam "dolgozni" a kölyköt, hogy fognak örülni a gazdái ha sikerül neki széttépni azt a selejtes nagypárnát, amit még egész jó állapotban ide-oda rángatott akkor. Emlékszem, mi sem panaszkodhattunk arra, hogy lusták lennének, mindig találtak valami szaggatnivalót!. 

Azt hittük sokáig, kint a kutyák kergetik mindig az ártatlan kandúrt. Valamelyik nap az ablakból láttam, hogy őurasága igen csak nyújtogatta a mancsát a kerítés fedezékében, a két kutya felé, akik a virágoskert másik oldalán vicsorogtak rá. Aztán bátrabb lett Sessy, már kiül a kiskapu tetejére is, de rájött az neki életveszélyes, ezért inkább az ablakpárkányt választotta.:))

Mamamaci40•  2012. január 27. 20:17

Megugatott

Nem tagadom, útban a CBA felé, s vissza hazafelé, figyelem azt az udvart, ahol az egyik kis kölyök él. Szépen nő, kicsi zsiráf, ahogy egyensúlyoz a hosszú lábain, huncut szeme az anyjáé. Megismer, látom a csillogást a szemében, és ma először megugatott.

Mondtam is neki: - Na megállj, megmondalak anyádnak!!!!:))))

Mamamaci40•  2012. január 25. 18:00

Riválisok (?)

Valami csattog, többszólamú kutyakórussal kiegészítve egész zenemű. Valaki kiabál is, a másik utcában a lovat terelik hazafelé. Erről jutott eszembe, hogy már rég járt erre a fogatos, akkor a mi kis házunk zengene, és félthetném a kapunk testi épségét.

Ugyanis a két hölgy amúgy eléggé tiszteletreméltóan viselkedik. Bár meglepődtem, hogy ők a rokonokat ugatják meg, de legalább a fejlődés útjára léptek. Amikor a párom tér haza, becsönget, egy hang nélkül ülnek a kapu előtt befelé tekintgetve sürgető nézéssel. 

De ha az említett fogat közeleg azzal a csodaszép két lóval, felébred a féltékenység szelleme, s félő hogy szegényebbek leszünk egy kapuval, ha pedig éppen a virágoskertemben kirándulnak, akkor a rózsák vannak életveszélyben a haragjuktól. Ők meg az én haragomtól:))

Még a nyáron, sokszor levittük sétálni a kutyákat a csatornához, a fent említett derék hátas ott legelt az egyik udvarban, a kép "modellje" rohant a kerítéshez, és úgy megugatta, de úúúúgy...a kerítés sarkától vissza is nézett rá, mire a ló rányerített, biztos akkorra unta meg a zaklatást:))

Mamamaci40•  2012. január 23. 19:59

Mancslenyomat

A néni, akitől a tojást hordjuk, négy kutyát tart. A szimpátiámat felé fokozza, hogy mindegyik menhelyről való. Mind külön egyéniség, de egy kedvencem van köztük. Olyan mintha nekünk a kettő lenne összegyúrva, pajkos lány ő is. Ma is még jóformán meg sem álltunk, nyitom az ajtót, s lelkierőt gyűjtök a kiszálláshoz, a kutya szinte már repül felém, s a két sáros mancsát barátian ráteszi a lábamra, s a szeme...rajong. Egyszer olvastam valahol, hogy igen is a kutyák képesek érzelmet kifejezni, mosolyognak. A mieinken szoktam látni, de más ismerős kutyán, élmény.