Kutyavilág
Valami készül
Sessy nem rohan be hajnalban átfázottan a lakásba. Békésen ül a létra fokán most is. Majd bekéredzkedik ha végigjárta szokásos útját. Innen a harmadik szomszédban van egy ugyanilyen szép szürke macska gondolom ő "a szerelem". Mert párszor láttam már arra őuraságát, de akkor hiába szólongattam.
Belestem a műhelybe is, a lányok ledobták a fotelról a kabátot, akkor nem fáznak már annyira. Hatalmas lett mind a kettő. Tegnap is megajándékoztak egy mosollyal. Letettem a lábast a fal mellé, erre mind a kettő ahogy álmosan nyújtózkodtak a fotelban, leszimatolt arrafelé, vajon mi a reggeli? :))
plusz egy "fő"
Zajlik az élet a kutyavilágban. A képen látható "hölgy" megint örömök elé néz...mi is:(( először azt hittük, valahol megétették, de mára kiderült más történt vele.:) A kandúr egyre szemtelenebb...mostanában többször szóba kerül a nénikéje, amit villámló tekintettel kér ki magának. Ám tudja az illemet, ha a "szükség" úgy hozza, nyávog az ajtó előtt. Viszont a "megmászni a ruhaszárítót - túra" a családban nem okozott osztatlan sikert. Az ágyon felállított x lábú amúgy is rozoga alkotmány volt a túra célja, ugyanis. Már a kis székről az asztalra is tervez kirándulást, de ez esetben én ígértem repülést, arra kifelé:)
A plusz egy "fő" pedig egy feketerigó. Egyre közelebb merészkedik, de bár én nem láttam, Sessy már megkergette a minap.
Kinek hol a helye?
A két lány bevackolt a kis műhelybe. Ám irigységük határtalan mivel a kandúr már nem be-bejön, hanem ki-kijár, a többfunkciós előszoba-étkezőben az asztal alá egészen a fal mellé lehúzott 2 székpárnát ott szundikál órákig, ami elég veszélyes dolog hiszen a kutyusok lesik mikor szökhetnek be, s akkor van 'Sessy futása' a rejtekhelyére.
Költözés
Megtörtént a bevonulás:)) Kinyitottam a kis műhely ajtaját, s indult a menet:)) Elöl én, aztán a fotel, beemeltem, berángattam hiszen éppen annyi hely volt az ajtóban, hogy a két karfával befért. A két lány kiváncsi-izgatottan nézte ténykedésemet, már akkor, amikor helyet csináltam a helyüknek mindjárt az ajtó mellett. Aztán következett az kajás és a vizes edény, majd a két kutyus.
Ez kora délután történt, azóta benéztünk egyszer, békésen alszanak a kabát alatt.
Én ezért nem értem meg, hogyha valakinek kutyája van, s nem vigyáz rá, hiszen a gondoskodást ezerszeresen hálálják meg.
Nem ette meg...
a kutya a telet:)) Ennek már fele sem tréfa. Gondoltuk, a kandúrnak már "bérleti joga" van, amit ki is használ a legmesszebbmenőkig, tegnap este a páromat kitúrta a fotelból:))), de hát a két kisasszonynak is kellene valami megoldás.
Vigyük be a spejzba őket. Vigyük, jó! Takaró, kutyák, élelem...csak bennem a szokásos kétely, nem lesz jó, nem bizony, hiszen arra lettek szoktatva, nem lehetnek bent.
Rövid előadást hallgathattunk meg, két hű barátunk előadásában, igen változatos volt a repertoár, az ajtókaparástól kezdve, a nyüszítésen át az ugatásig.
Aztán végül is kitessékeltem őket. Most, hogy kinéztem rájuk, összegömbölyödve békésen aludtak, betakartam őket a nagy takaróval, az orruk hegye sem látszik ki.