Kutyavilág
Kutya kötelesség
...és ez jó...szívszakadva is. Majdnem
jött egy apróság, csak Ildiéknél elakadt,
ő kisasszonysága otthonra lelt a szívükben
és a házukban.
Nem baj? Hát erre mit mondjunk, úgyis
tervbe volt, hogy ketten lesznek.
De, hogy néhány nap múlva "pótszülők"
leszünk, mert a gazdik sajnos temetést
intéznek, azt tényleg csak a Jóisten tudta.
Végighallgattunk élvezettel egy egész "továbbképzést",
hogy lássuk el őket. A nagyfiú más...de a kisasszony
szemében hasonló bizalmat látok, mint anno Nalánál.
A képet itt hagyom...
Ordít a hiány,
Szegényebbek lettünk ma,
Nala, búcsúzunk!
Nosztalgia
A parkoló ugyanaz, csak az idő múlt.
Most induláskor csak szóltam, Vigyázz
a házra kiskutyám! Akkor az áruházban
vásárolt a család kölyök kutyának
eledelt, és én a karomban tartva
magyaráztam neki. Mellettünk a
kocsiból igen érdekesen néztek rám.
Most már nem tudom a karomban tartani,
és az érdekes tekintetek nem érdekelnek.
Nálunk szeretetből van házi kedvenc,
és nem azért mert másnak is van.
Nincs alku
ezt vetíti a barna méltatlan tekintet
abban a hatalmas barna bundában.
Mondhatok én akármit, akkor is otthon
hagytam. Hála Istennek, én vihetem
a vacsorát, könnyebb a közlekedés
hátra, de akkor is, és akkor se.
Háttal nekem, váll fölött, közben
néha sandít azért felém. Elfogadás,
kell a menázsi, elég távol a kerítéshez,
hogy még orrsimogatás se lehessen,
így jártam, otthon hagyom.
Aztán, kis idő múlva "szent a béke".
De az egész alakítás leírhatatlan.
Ilyen is van
..: gondoltam, ha már próbálom
űzni a szürkeséget, elmesélem, mit
láttam, zöldben. Szolgáltató, nemrég
változtatott nevet. Az üzlet előtt
üldögélt egy dobermann kölyök,
a gazdi kicsit távolabb volt. Félelmem,
nem volt, esetleg kis ijedtség, de
bíztam a jónevelésben.
Másnap, kutyus gazdistól ki az
üzletből. Belesek, már az ajtón
felirat, hogy kutyabarát. A padlón
ragasztott tappancsnyomok, arrébb
fekhely a megfáradtnak.
Hirtelen könny szökött a szemembe,
lám, ilyen is van!