Szólamok kan-dúrban!

...reggeltől estig, kikérem magamnak, nem vagyok babonás,
nagy néha tükörben keresem azt az esztelent, aki befogadta,
azt a két fekete, rakoncátlan kópét, Kormit és Misit,
tulajdon nevükön, mint főnév, az összes akaratlan melléknévi
alakot most engedtessék meg elfelejtenem.
Minden nap egy meglepetés velük, lelkük fénylik gyönyörü szemükben,
s bár azt mondják az okosok, ami nálunk a szeretet, ott
ösztönből fakad, egyelőre szótár nélkül tanulom a sokszor megejtő,
könnypergető, cicaszavakat. Két évesek lesznek nyáron,
kialakult a menet-rend, etetés, foglalkozás, és a "nyávogok a
gazdinak csak úgyis...", de már kicsit lazább a szál, élednek
a vadászatok, mind bátrabb a két "éjjeli bátor házi herceg",
de szó ami szó a macskazenében mégis csak igen sok a lélek!