Nincs alku

ezt vetíti a barna méltatlan tekintet

abban a hatalmas barna bundában.

Mondhatok én akármit, akkor is otthon

hagytam. Hála Istennek, én vihetem

a vacsorát, könnyebb a közlekedés

hátra, de akkor is, és akkor se.

Háttal nekem, váll fölött, közben

néha sandít azért felém. Elfogadás,

kell a menázsi, elég távol a kerítéshez,

hogy még orrsimogatás se lehessen,

így jártam, otthon hagyom.

Aztán, kis idő múlva "szent a béke".

De az egész alakítás leírhatatlan.