Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kis esti mosoly-csendélet kandúrral:))
Mamamaci40 2014. május 27. 21:30
Teli a három hátsó szárítókötél, nincs mese, most már igazán ki kell mennem leszedni a ruhákat. Hurrá, beszáradt minden, apró öröm az életben.Egyszer csak észreveszem, valaki néz. Igen aranyos volt szürke kandúrunk a műhely tetején, mögötte háttérnek a vadszőlő zöld lombja. A szomszéd
lelkes környezetvédő:(( távozta után a bérlők is azok. Dupla telek vadrezervátummal, mi is rendesen kapunk az "áldásból" mert átnyúlik a palakerítésen. Van ott minden, vadszőlő, orgona, akác...majd megint fodrászkodnom kell.De a kandúr a főhős, két kötél egy pontban találkozik, épp ott lejjebb ahol Sessy hunyorogva üldögélt. A mozgást érzékelte, s amikor a közvetlen közelébe értem, nem értve a dolgot, gyönyörű szemét tágra nyitotta, majd hunyorgott megrázta fejét, és nyelvét nyújtotta rám.Közben hatalmas morgás, nyüszítés, a két kutya húzta-nyúzta egymást, amúgy játszásiból.Eszembe jutott a reklám...az a MasterCardos...olyanunk nincs...de nekem ez a sok kis perc, ami megfizethetetlen.:)))
Mamamaci402014. május 28. 06:46
köszönöm Era! Egyelőre még erőm teljében...de mintha visszapörgött volna az idő, majdnem ugyanazt találtam, amit itthon hagytam. Kellenek ezek a csevejek...jó néhány évvel ezelőtt hasonló, szombat délelőtt, hazafelé a boltból, két szomszéd úr kint pletykál az utcán, mondja az egyik a másiknak, nahát ez a Sanyi, hogy meri itthagyni ezt a szépasszonyt nekünk prédának? mire én mert tudja, hogy ennek a szépasszonynak nincs ideje magukkal törődni...még láttam az elképedt arcukat...:)
Pera762014. május 27. 21:46
Szia Emi. Örvendésem, hogy kikórházaztál...
Nos, itt is történet... olyan féligfalusivárosi beszéddel. Süssétek meg. :)
Vasárnap délután-este ruhaszedés, egyik szomszéd ül a sarkon, várja a csordát - persze belát. Menjek ki a friss levegőre, melléje - invitál. Én most bémenyek - mondom. :)
10 perc múlva ereszkedek béazon a faluba, szépen kinyalva, stb., szavazni, 10 perc múlva vissza.
Másik szomszéd a nejével ugyancsak hazafelé araszol a se g g em irányában, füttyöget, megállok, megvárom őket. A kerítésén kukucsál ki az elsőbb szomszéd, na: Jó hamar elintéztem.
El hát. Erre 10 perc elég.
Szó szót követ, azt mondja: Én is egyedül, az ő asszonya sincs kéznél, 10 perc alatt megsimogatná.
Há mé, egyebet nem tud? - kérdem.
Szomszédasszony a férjjel röhög.
Sosztán arra 10 perc neköm nem elég.
Mindenki röhög.
Aztán még csevejgélünk, s húzok haza.