Kutyavilág
SzemélyesKántor, Rex, Bubó
Kántor a szomszédban, kiskoromban, hála a csatornának, vetítik a filmet.
Rex, a csodálatos németjuhász,
és jóképű a nyomozó, de már nem
nézem régóta, hiszen mind csak
majmolás, avagy hány bőrt is lehet
lenyúzni arról a szegény rókáról?
Rex németjuhász nekünk is volt...valamikor.
Bubó, no hát ő eredetileg
nagyon nem kutya volt, mint tudjuk
ám nálunk a családban egy puli
e nevet kapta, éppen a sorozat idején.
Jó filmek voltak, és hű társak
bolond szívem nagy kutyás is,
velük kel a Nap, és indul útjára
a Hold, lesz hétfő, s múlik a vasárnap,
jönnek-mennek az évek...
Bogink korát nem tudhatom,
de a kicsi az idén már 4 lesz,
most éppen játszom a szigorú "anyát",
mert nem akarok lenni szárazdajka,
és már várom a pillanatot,
hiszen a nagy udvarunkat - már eldöntöttük,
majd négy kutyalány lakja.
Kis esti mosoly-csendélet kandúrral:))
Teli a három hátsó szárítókötél, nincs mese, most már igazán ki kell mennem leszedni a ruhákat. Hurrá, beszáradt minden, apró öröm az életben.Egyszer csak észreveszem, valaki néz. Igen aranyos volt szürke kandúrunk a műhely tetején, mögötte háttérnek a vadszőlő zöld lombja. A szomszéd
lelkes környezetvédő:(( távozta után a bérlők is azok. Dupla telek vadrezervátummal, mi is rendesen kapunk az "áldásból" mert átnyúlik a palakerítésen. Van ott minden, vadszőlő, orgona, akác...majd megint fodrászkodnom kell.De a kandúr a főhős, két kötél egy pontban találkozik, épp ott lejjebb ahol Sessy hunyorogva üldögélt. A mozgást érzékelte, s amikor a közvetlen közelébe értem, nem értve a dolgot, gyönyörű szemét tágra nyitotta, majd hunyorgott megrázta fejét, és nyelvét nyújtotta rám.Közben hatalmas morgás, nyüszítés, a két kutya húzta-nyúzta egymást, amúgy játszásiból.Eszembe jutott a reklám...az a MasterCardos...olyanunk nincs...de nekem ez a sok kis perc, ami megfizethetetlen.:)))
Extrémsport - csendélet
Gondoltam, mostanában úgyis mostoha voltam ehhez a bloghoz, és a hétfői kórházi bemenetelem előtt nem árt a lelkemet is méregteleníteni. Ami még élményszámba megy nálunk, a lányok számára fontos esemény, amikor Papamaci fát vág.
A műhelyben van egy nagyobb és egy kisebb helyiség, ez utóbbiba hordjuk be a fát. Már a kezdet is kabaré! Tüzép-telep ha együtt megyünk, én szólok be az irodába lehet mérni az autót...igen egy fő...tisztázzuk a fafajtát, általában elsőre átjut az eltévedt plázacica dobhártyáján. Indulok kifelé, de nem
kinlódok még egyszer a beüléssel, egyből a farakás irányába fordulok, megpakoljuk a csomagtartót, én megyek vissza, hogy lehet mérni, na még ez is rendben van, "barátnőm" a félméteres műkörmével eltalálja a számológépen a számokat, a bibi, hogy általában nem tud visszaadni.
A múltkor egy úriember állt ott, a hölgy tanácstalanul forgatta szemét, várnia kell, nincs váltópénz, közben odaérek...telnek az értékes perceink, mind a másik vevőnek, mind nekem, mire szegény megszólal...kisasszony számoljon előbb a hölgynek, akkor már vissza tud nekem adni...tényleg...sóhajt kirakatbaba megkönnyebbülve, én meg, sürgősen távozok...mert rángat a röhögőgörcs...máskor meg a méregtől nem látok mire sikerül kijutni.
Hát ja, megfelelő ember, megfelelő feladatra...valakinek a valakije...
De, hazaérünk! Csomagtartó nyitva, ha többi dolgom engedi, segítek kirakodni. Talicska elő, kapu nyílik, a két ártatlan jószág ugrásra készen...hátha marad egy apró rés, amin ki lehet férni, kaput bezárjuk, céltalan próbálkozás, de eme hölgy itt oldalt, a tappancsával mindig ellenőrzi, hátha mégis. Minden kanyarnál kapu ki - kapu be, jó szórakozás...de a fogamzásgátló tevékenység megint sikerült...épp elég volt egyszer elpasszolni a 7 kölyköt:((
Bent van a fa, párom nekikészül lelkileg a favágásnak, hiszen abban a pillanatban, ahogy leült az egyik nagyobb rönkre, a két kutya már ott van, látszólag puszta szeretetből, de igaziból előszeretettel hordják ki a gyújtóst. Ha sokat vág egyszerre, cigivel, kávéval kivonulok én is, és itt jön az extrém sport...úgy elszívni a cigit és meginni a kávét, hogy az egyik kutya feje a karja alatt van, a másik kutya a térdén támaszkodik, és majd! felborítják.
Annyi örömet tudnak adni...én ezért nem értem embertársaimat(?) Várom már nagyon a költözést, mert bár még nem láttam, de a kiszemelt háznak, "baráti ár" de sok javítani való, és végre olyanná tesszük amilyenre csak szeretnénk, szóval állítólag nagy udvar van, párom szerint még két kutyának jutna hely, nyuszinak...nagy virágoskertnek...itt legalább álmodozhatok...:)) A pénzt ugyanis még elő kell rá teremteni, vagy jön a lelki hadviselés...tőlem anyám felé, de megéri, ő megérdemli!!!! és mi is megérdemeljük végre-valahára...
Ők is csak lányból vannak...:))
...bár feketébb-barnábbra már nem tudják napozni magukat. Jó időben élvezet kint lenni az udvaron, akármilyen picike is az egyik szárítókötél a volt műhely előtt van kifeszítve, az egyik vége az épület sarkára a másik egy oszlopos palatetős tárolóféle sarkán van.Menetrend, vagy akár menet-rend:) én elől a nagy lavórral és a csipeszes vödrökkel, a két szépség a nyomomban. Gyorsan megkerülnek, és úrias-kényelmesen kifekszenek a házacska tövébe. Persze, mert ott a nap is éri őket de ahogy a ruhákat fújja a szél, nincs melegük annyira. Bogi elterpesz
kedett az árnyékban, Lizzykénk pedig elvonult sértetten a ház falhoz, mert szerinte nem jutott neki megfelelően az árnyékból.Végére, egy idilli kép, a tároló teteje éppen tele van vadszőlővel, és a sok-sok zöld közt egyszer csak kibukkant Sessy szürke feje. Imádom őket:)))
Kutyabaj
Csodálatos reggeli ébresztő naponta, a kelő Nap sugarai, madártrilla-slágerlista, lélekérintő idill. Első út ki az udvarra, jó szokásom, kis kutyák, kiskert, egy kis terepszemle.
De jó, virágzik az orgona, éledezik a rózsa, sok a pitypang, de jaj...terül a tyúkhúr is...a fehér virágtenger egyáltalán nem illik a képbe.
Tegnap délután aztán hadjáratot indítottam a nemkívánatos "növények" ellen.
S ezzel kivívtam kisebbik lányunk haragját, aki boldogan sütkérezett a kerítés tövében, egy hatalmas tyúkhúr-gyepen:)) sértődötten el is
vonult, majd dolgom végeztével, mikor a kisvödrömet ürítettem a kukába, rosszalló tekintetével kerültem szembe, ott hevert félig hamus
pofival végtelenül felháborodva az udvar másik oldalán, s ha tudna beszélni, valószínűleg azt mondtva volna...ez is jó, itt is ér a Nap, de elzavartál!