Kutyavilág

Már egy hete csak a szomszéd anyjára gondolok,mindig meg-megállva, szepegve, néha nevetve.

Először törölni akartam ezt a blogot, aztán a képet, de nem, legyen Lizzy kutya emlék. Emlék, hogy emlékezzek, hogy nem élhetek így tovább, furcsa, hogy a jó ember is belehalhat a jóságába.A kegyetlen világ megtört minket is, a két tacsilány holnap búcsúzik tőlünk, Papamaci viszi el ismerősökhöz őket, jó kezekbe kerülnek, de így is úgy érzem mintha a szívemet tépnék ki. Bogit én fogadtam el, s most kényszerűségből én küldöm el, és a kicsi...erre nem tudok mit mondani, nálunk nőtt fel. Egyszer már vitettem el kutyát, mások miatt, most megint megteszem. Erős vagyok - leszek, kifelé, de jobban magamba fordulok. 

Gyászolok

Már vagy egy órája csak itt ülök, 
nézelődök, beszélgetek, s közben
törölgetem szememből a dühödt
könnyeket. Hát ki vagy te, ember?
akit zavart az a derék kutya, kiképezték
segítségre, vak embernek segítője,
és adta hűségét és szeretetét,
és ilyen borzalmasan fejezte be életét?

Nem értem ezt a világot, és egyre jobban nem,
és nem, nem csak egy kutya, egy lélek, egy élet,
mint a dominó facsarodik szíve gazdájának,
kiképzőjének, minden kutyabarátnak, 
s tehetetlenül üvölt bennünk a miért...
és büntetlenül marad a gaztett, 
és nekem ez is egy nagy-nagy miért,
mire/miért kelünk fel mindennap, ezért a borzalomért?
Ma egy vakvezető kutya, tegnap egy ártatlan gyermek,
ítélet van, de ki ítél, és ő büntetést nem is sejthet,
hiszen itt csak a becsületnek nem terem babér.

Falunap volt hétvégén nálunk,minden évben ez a rémálmunk,
nem is kell elhagyni szerény
hajlékunkat, hajnali fél kettőig
rendezik álmunkat.


Valamikor délutáni órán 
nem bírtam cérnával,
belülről kívülről számtalan decibel,
élő műsor és tévé, javasoltam
meneküljünk el itthonról,
mert már az idegzetem szakad mindenfelé.


Rokonlátogatás jókedély
kicsit pihenten vissza,
ez van, ezt kell szeretni
évente egyszer, az ember kibírja.


Igen ám, de jött a majdnem éjfél,
és az én magánszólóm, hogy azt
a fantasztikus tűzijáték rakétát
kinek és hová, a gyártónak is
és a szerkesztőnek is, kinek-kinek
a fantáziájára bízom, hogy 
mi volt a gondolatom.


Ketten dajkáltuk a két lányt
vagy félórán keresztül,
közben a tüzijáték és a kutyahad
adta a talpalávalót,
a két eb remegett, mint 
az a bizonyos mikolci kocsonya,
már rémlátomásom, hogy
nemsokára itt van
augusztus huszadika.

Szombat délelőtt, szokásos idill, párom dolgozik, a lányom "bejelentkezett", megvan még, de rohan mert várja a nyár, hadd menjen még, amíg lehet. A néni látszólag a tv-t nézi, gyakorlatilag figyeli minden lépésemet, de tehet egy szívességet, ha így esik jól neki, lelke rajta, leverte a lécet, nálam nagyon soká, de csak egyszer törik bizalmam ajtaja, és utána csak kiesni lehet rajta, kitartó volt, sikerült neki, nyert.Válogatás CD indul, énekelek, sorakoznak egymás után a remekek, éppen "kell még egy szó", mikor valamiért át kell lépnem a kamrába, Bogi kutya les rám, nem vonyít a hangomtól, pihen a fal árnyékában. Nem vonyít, sőt rám kacsint, hallva hangomat, majd elalszik egy percre, de látom játszik, hiszen csóválja a farkát, engem az idő sürget, lépek tovább, visszafelé nyitom az ajtót, és megállít egy kérdő szempár...mi van, miért nem énekelsz már? És ahogy újra hallja a hangom, odarohan hozzám, akkor már Lizzy is, a két kutyán a két karom, közben száll a dal az én hangomon, mindig szeretni fogom azt a percet nagyon.