Kutyavilág

Régóta tudom, hogy a kutyák szeretik a gyümölcsöt. Eperszezonban a szedés terhét félig átvállalta igen jószándékú kutyusunk, úgyhogy becsületesen megosztoztunk a gyér termésen. A szőlő gyönyörűen terem, finom is lesz. Még néhány nap és beérik teljesen. A szemezgetésből hősünk sem maradhat ki, de nem szolgálja ki magát. A minap amikor kóstolgattuk a termést, egyszer csak látom valamiért nem fogy, és egy végtelenül szemrehányó nézést is kapok. Tényleg savanyú volt a szőlő.

Tegnapelőtt Ildi kitakarította a macimobilt kívül-belül. Ebben még nem lenne semmi írásra érdemes, csakhogy, neki volt két elzavarthatatlan segítsége. Szaffi és Nala ott sündörgött körülötte, s próbáltak tökéletesen segítségére lenni, de ez neki, valamilyen okból nem tetszett. Három óra alatt sikerült végeznie, miközben többször is elmagyarázgatta türelmesen, vagy kevésbé türelmesen, hogy a porszívó zsinórja nem rágnivaló, és nem feltétlenül fontos a habos vízből inni. Végül kutyusunk is kapott egy kéretlen zuhanyt, amikor sokadszor tette tappancsát a majdnem tiszta-fehér kocsira. Aztán már csak söprés közben vívtak közelharcot, Ildi jól bírta cérnával, és a szövetségesekkel szemben.Reggel induláskor vettem észre, hogy kívülről lett láttamozva a sikerélmény, két sáros mancslenyomat díszelgett az ajtó-ablakomon. 

Tegnap óta eggyel többen vagyunk! Akkora mint összetartva a két tenyerem. Igaz, nem ugat, hanem nyávog, azt hiszem fent is meghallották az Égben, hogy jövőre szeretnék egy fekete kiscicát, és ajándékba elküldték nekem.Sajnos, emberismeretem jól vizsgázott, hiába hoztuk el a kandúrt, a néni kiengedte, talán visszatalál. Aztán, hogy vittem a reggelit, igen sürgető hangra lettem figyelmes, hozzá akartam beengedni, de ő hevesen tiltakozott, jól sejtettem, hogy a macskákért való lelkesedés sem örök életű nála. Mindenesetre én becsalogattam, látszik, hogy foglalkoztak vele, de éhes volt nagyon, megetettem, aztán néhányszor együtt tettük meg az utat a hűtőig, mert igencsak ízlett neki a nem bolti tej, gonoszkodok, látszik, itt nem vizezik, a másfél liter, az másfél liter. 

szokásosan...keserédes, nem bottal ver az Isten, mint tudjuk, múlt héten valaki megunta a jelentgetős szomszéd akcióit, és azt hogy melldöngetve reklámozza magát, hogy mert ő aztán mindent mindenkinek megmond, igen...egy ártatlan puli bánta...nem szép dolog, de nem sajnálom, na már a kutyát szegényt, őt igen. Látványosan alakul át a házikó, a borzalmas narancs vakolatot pofán veri a kék eresz és kerítés, és hozzá a zöld csapott tető a kalap, Picasso és Dali is tanulhatott volna. Nincs kerítés, a szomszédfelőli fal maradt szegényes piszkosfehér. Már sejtettem, hogy ennek az ügybuzgalomnak nem jó vége lesz, és ez csak a kezdet, mert a barna szomszéd sokadik fiát megvárni az iskola előtt és megverést ígérni, nemcsak neki, másik gyerekeknek is...nem biztos, hogy életbiztosítás.

hány Főnix-madara lehetaz ember lelkének,