Kutyavilág
SzemélyesÉletkép kutyával
Fájdalom ide, fájdalom oda szeretek sétálni, nézelődni. Ennyi idő után már megbarátkoztam vele, hogy itt bizony vannak távolságok. Mert bár CBA, Posta, Rendelő, Gyógyszertár egy utcában van, de innen tőlünk be kell gyalogolni. Útközben megfigyelek minden történést, hátha van ami idekívánkozik.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy nagyon sokunknak teljesen józanul is elég imbolygó a járása, és sokan olyan kétkerekű gurulós közlekedési eszközt tolnak, borzalmas látvány, az együttérzésem az eget veri, de ennek sajnos sok haszna nincs.Hosszú idő óta először láttam olyan életképet ami kicsit megmosolyogtatott. Bácsi tölta ezt az alkalmatosságot, de valószínűleg a fájdalma miatt hol kicsit balra, hol kicsit jobbra vette az irányt a jármű. Zsemleszínű mamakutya követte, egyszer megállt az öreg hátranézett és intette, hogy menj haza!, a négylábú tartásából látszott, amit ugye mondani nem tudott, hogy úgyis jövök utánad! Egészen addig, míg hirtelen egy csíkos kis méretű ellenség fel nem tünt az úton, akit muszáj volt jó messzire megkergetni, hogy tudja a miheztartást. Na gondoltam, mamakutya már nem jön vissza, dehogynem pár pillanat múlva már visszafelé rohant, hogy aztán szépen lassan tudja követni az öreget.Tárolt memória
Kicsi kutyánk, már csak korra, amúgy simán "levesz" a lábamról, még mindig megretten, amikor rázom ki a két rongyszőnyeget. Először nem értettem, miért menekül mindannyiszor a művelet közben. Persze, jutott eszembe, a nyolc kölyök közül ő volt a legfiatalabb, ő maradt legtovább a szülői háznál s lett elkényeztetve, és persze azóta is, szóval valószínűleg a szőnyeg néha nevelőeszközként szolgálhatott.
Szólamok kan-dúrban!
...reggeltől estig, kikérem magamnak, nem vagyok babonás,
nagy néha tükörben keresem azt az esztelent, aki befogadta,
azt a két fekete, rakoncátlan kópét, Kormit és Misit,
tulajdon nevükön, mint főnév, az összes akaratlan melléknévi
alakot most engedtessék meg elfelejtenem.
Minden nap egy meglepetés velük, lelkük fénylik gyönyörü szemükben,
s bár azt mondják az okosok, ami nálunk a szeretet, ott
ösztönből fakad, egyelőre szótár nélkül tanulom a sokszor megejtő,
könnypergető, cicaszavakat. Két évesek lesznek nyáron,
kialakult a menet-rend, etetés, foglalkozás, és a "nyávogok a
gazdinak csak úgyis...", de már kicsit lazább a szál, élednek
a vadászatok, mind bátrabb a két "éjjeli bátor házi herceg",
de szó ami szó a macskazenében mégis csak igen sok a lélek!
Medvetalpvirágom halálára:( :)
Az úgy volt, hogy a szomszédból kaptam néhány virágtövet, és Nalus teljes figyelmével el is ültettem. Némi figyelmeztető neveléssel rávezettem, hogy nem szabad ráülni, kitaposni és egyéb módon zaklatni a növénykéket. Telt-múlt az idő, sajnos bár nem a kutya hibájából de egyetlen tő maradt meg. Szokásos reggeli körsétám alkalmával pár napja azonban felfedeztem, hogy hoppá valami nem stimmel, valami hiányzik. A növényke eltünt, két levéldarabkán kívül hírmondója se maradt. Hamar kiderült az elkövető kiléte, a büntetés sem maradt el, bár nem mutatkozott nagy megbánás:)Első elkeseredésem után, gondoltam kipróbálom az olvasottakat, a két kis levelet, mini melegházba helyeztem, műanyagdobozba földet tettem arra a leveleket, az egészet nylonba, és így a szobánkba az ablakpárkányra, mostanra már van néhány cérnavékony 3-4 levelű icipici apróság. De legközelebb gondosabban megválogatom, hová ültetek.
Tanulunk
Nalus kutyus szépen fejlődik. Kialakult kettőnk különleges szeretetnyelve, ő hangsúlyból ért, én
tekintetből. Napjainkat színesíti az egyoldalú párbeszéd, igen széles a skála. Érkezett két szó szerint szálló vendég, szép szóval illetve fenyítéssel lett tudatossá téve hogy "élj a tyúkkal barátságban"! Új dolog még, kipróbáltam, lankadatlan figyelem sőt segítség közepette is lehet virágot ültetni. Ásóbajnokunk jól dolgozott, majd elnyúlt a kidobált földön s nem értette miért temetem vissza a lyukat a valamik körül. Szőlőt is metszettünk együtt, bár kis híján megvágtam az orrát, majd mosolyogva néztem ahogy tüntetően elvonult az ajándék venyigével, és a mellőzöttsége miatt olyan sértődötten nézett rám ahogy csak egy igen öntörvényű kölyökkutya tud nézni.