Kutyavilág

Ordít a hiány,

Szegényebbek lettünk ma,

Nala, búcsúzunk!

A parkoló ugyanaz, csak az idő múlt.

Most induláskor csak szóltam, Vigyázz

a házra kiskutyám! Akkor az áruházban

vásárolt a család kölyök kutyának

eledelt, és én a karomban tartva 

magyaráztam neki. Mellettünk a 

kocsiból igen érdekesen néztek rám.

Most már nem tudom a karomban tartani,

és az érdekes tekintetek nem érdekelnek.

Nálunk szeretetből van házi kedvenc,

és nem azért mert másnak is van.

ezt vetíti a barna méltatlan tekintet

abban a hatalmas barna bundában.

Mondhatok én akármit, akkor is otthon

hagytam. Hála Istennek, én vihetem

a vacsorát, könnyebb a közlekedés

hátra, de akkor is, és akkor se.

Háttal nekem, váll fölött, közben

néha sandít azért felém. Elfogadás,

kell a menázsi, elég távol a kerítéshez,

hogy még orrsimogatás se lehessen,

így jártam, otthon hagyom.

Aztán, kis idő múlva "szent a béke".

De az egész alakítás leírhatatlan.

..: gondoltam, ha már próbálom 

űzni a szürkeséget, elmesélem, mit

láttam, zöldben. Szolgáltató, nemrég

változtatott nevet. Az üzlet előtt

üldögélt egy dobermann kölyök, 

a gazdi kicsit távolabb volt. Félelmem,

nem volt, esetleg kis ijedtség, de

bíztam a jónevelésben.

Másnap, kutyus gazdistól ki az

üzletből. Belesek, már az ajtón

felirat, hogy kutyabarát. A padlón

ragasztott tappancsnyomok, arrébb

fekhely a megfáradtnak.

Hirtelen könny szökött a szemembe,

lám, ilyen is van!

Napokig kaptam a barna bundás

tüneménytől a neheztelő nézést. Nem

elég, hogy otthon hagyom, még 

vizes is lesz. Tegnap aztán, hangot

is adott neki. Több évtizede rutinos

kutyásként valamennyit értek már

kutya nyelven. Óvatosan hátra

botorkáltam egy orrsimogatás erejéig.

Jó lenne eltanulni, az önfeledt örömöt,

a feltétlen bizalmat, és a bátor szeretetet.