Kutyavilág

Már vártam, hogy történjen valami.

A kerítés kérlelhetetlen, és magas, de

tudtam a barna bundás tünemény úgyis

kitalál valamit, hogy meglóghasson

kicsit. Tegnap óta tudjuk, mire lehet jó

még a csont. Jól elhelyezve a kapuban,

akadály lehet, és esély a szökésre.

Egyszercsak hallom, döng a föld, és

a macskák műanyagtálja érdekes

hangokat hallat. 

Ildi elhozta szeme fényének a régi

agyonmosott plédjét és gondosan

beterítette a kutyaházba. Amikor láttam,

csak nem akartam szólni, hátha végre

nem lesz igazam. De a barnabundàs tüneményünk

következetes. Annak rendje és módja szerint

áthúzta a másik oldalra, ês azon fekszik.

A házban semmit nem tűr meg.

Kutyatörténet, egészen friss, de most nem

a barnabundàs tüneményünk a főszereplő.

Esetleg annyiban, hogy a sógorék kêt yorkija

megérezte a konkurrenciát. Sajnos, nem álltathatom

magam, valami nagyon rosszat hozhat a 

közeli jövő. Talàn imádkozhatok egy kis 

haladékért. Nàlunk nem úgy alakult, de felneveltek.

Kavarognak a gondolataim, talán ezt érezte meg

a két apróság, mert leheveredtek mellém, és hagyták,

hogy simogassam őket, sőt Lili nyújtogatta a pracliját.

Ilyen ezelőtt nem fordult elő.

Szokásos délelőtti ellenőrzés, már sokadszor

szólongatom a barna bundás tüneményt, egyre

idegesebben, mert ásás nyomot fedezett fel Ildi

a szomszéd felé, még korâbban.

Még egyszer szóltam, nem sétàlt el a kerítés

mögött. Muszàj voltam közelebb menni, ott ült,

kihúzta magát, felemelte a fejét, és azzal a 

méltatlankodó tekintettel nézett rám, ami miatt

nem tudok rà haragudni, hogy ő hol is lehetne.

Mondtam neki, megmondom az "anyjának",

erre aztán úgy megijedt...

Üres a "jutifalis" doboz, Ildi talpig mosolyban érkezett befelé, Nala

már nem rám haragszik. Ugyanis az apartman miatt volt némi

nézêseltérésük a barna bndás tüneménnyel. Hiába no, ő a gazdája,

nemcsak öröm jár.

Mit tettél, kérdeztem tőle. János elcsalta arrébb a kaputól, hogy ki tudjak jönni, most rá "haragszik".