Kutyavilág

...és ez jó...szívszakadva is. Majdnem

jött egy apróság, csak Ildiéknél elakadt,

ő kisasszonysága otthonra lelt a szívükben

és a házukban.

Nem baj? Hát erre mit mondjunk, úgyis

tervbe volt, hogy ketten lesznek.

De, hogy néhány nap múlva "pótszülők"

leszünk, mert a gazdik sajnos temetést

intéznek, azt tényleg csak a Jóisten tudta.

Végighallgattunk élvezettel egy egész "továbbképzést",

hogy lássuk el őket. A nagyfiú más...de a kisasszony

szemében hasonló bizalmat látok, mint anno Nalánál.

Ordít a hiány,

Szegényebbek lettünk ma,

Nala, búcsúzunk!

A parkoló ugyanaz, csak az idő múlt.

Most induláskor csak szóltam, Vigyázz

a házra kiskutyám! Akkor az áruházban

vásárolt a család kölyök kutyának

eledelt, és én a karomban tartva 

magyaráztam neki. Mellettünk a 

kocsiból igen érdekesen néztek rám.

Most már nem tudom a karomban tartani,

és az érdekes tekintetek nem érdekelnek.

Nálunk szeretetből van házi kedvenc,

és nem azért mert másnak is van.

ezt vetíti a barna méltatlan tekintet

abban a hatalmas barna bundában.

Mondhatok én akármit, akkor is otthon

hagytam. Hála Istennek, én vihetem

a vacsorát, könnyebb a közlekedés

hátra, de akkor is, és akkor se.

Háttal nekem, váll fölött, közben

néha sandít azért felém. Elfogadás,

kell a menázsi, elég távol a kerítéshez,

hogy még orrsimogatás se lehessen,

így jártam, otthon hagyom.

Aztán, kis idő múlva "szent a béke".

De az egész alakítás leírhatatlan.

..: gondoltam, ha már próbálom 

űzni a szürkeséget, elmesélem, mit

láttam, zöldben. Szolgáltató, nemrég

változtatott nevet. Az üzlet előtt

üldögélt egy dobermann kölyök, 

a gazdi kicsit távolabb volt. Félelmem,

nem volt, esetleg kis ijedtség, de

bíztam a jónevelésben.

Másnap, kutyus gazdistól ki az

üzletből. Belesek, már az ajtón

felirat, hogy kutyabarát. A padlón

ragasztott tappancsnyomok, arrébb

fekhely a megfáradtnak.

Hirtelen könny szökött a szemembe,

lám, ilyen is van!