Kutyavilág

Egyik vasárnap reggel éktelen kakaskukorékolás törte meg az elmélázó csendemet. Bal sejtelmekkel indultam kifelé, és egyszerre hirtelen megállt bennem az ütő.

A padlásfeljáró ajtaja valahogy kinyílt, s csak azt láttam, hogy küszöbön innen 5 kis nyávogó vadászpalánta, belülről egy harcos állásba feszült kakassal kiegészült kisebb tyúkfarm néz farkasszemet egymással, arrébb az udvarban Nalusunk kíváncsian vigyorogva várta a végkifejletet, ami elmaradt, mert magamhoz térve a sokk ól, villámgyorsan becsuktam az ajtót. 

Kértem Mókuskát, ha már készült sok fotó, cserélje le itt is, látható legyen felnőtt Nalánk. Nekem mint informatikailag alulműveltnek, ez nem meg oldható! 

Nem esik messze az alma a fájától,

a kölyökkutya a mamakutyától:)

pont az a kópé tekintet, megismer

csillan a fény a szemében, de

rohan tovább, kell a sok új élmény.

Papa-mama színvilága visszaköszön rajta

feje-törzse feket-fehér

mellső két lába fehér, hátsó kettő barna,

ma láttam a barnán van két fehér "zoknija".

Örülök, hogy odakerült hozzájuk,

a két kicsi lány vigasztalódik,

hisz' elment a kedvencük.

Újdonság elsejétől az ebadó,

de kérdem én, aki elveszi egy kutya életét,

annak vajon mi adható.

Kár hogy erre nincs valami törvény,

szívem szerint meghoznám már ma én:(((