Kutyavilág

Másfél nap neki, nekünk két este, rokonnal

kiegészülve. Sütögetés, kártya csata, most

volt idő.

Aztán, az a két tekintet, és a bolondos 

fűzfapoéta szeme könnybe lábad. Ildi

szeretettel néz le kedvencére, Nala rajongással

A GAZDIRA. Elkészült a lekerítés, délelőtt

tesztelte a barna bundás tünemény az új 

apartmant.

Kopoghattam én az ablakon, Ildi is hiába szólt, 

hogy Nala, Anya szól. Süket fülekre találtam,

követte, mint az àrnyék.

Hiába a rangsor, az rangsor, nem kisebb a szeretet,

de más. Nem láthattam, de állítólag párszor körbejàrta

őket, kíváncsian, aztán leheveredett és szemlélte a munkàt.

Reggeli szertartás a búcsú, 

de nem mindegy hogyan. 

Ha nincs nagyon hideg,

láthatom a barna bundás tündért, 

ha van, de még elviselhető

Nala-mércével, látom a fejét,

a két kajla füle adja a mindennapi

mosolyt. 

De a kutyahideg nem találja

kint egyáltalán. 

Érkezem, a világot kulcsra zárom,

jó idő van, a bejárati ajtó várhat, 

táska a kilincsre, én megyek tovább. 

A téglajárda nem csúszós, szlalomozni

megtanultam a macskák között. 

Még néhány lépés, közben már fogva

tart egy leírhatatlan barna kajlafülű tekintet, 

benne öröm és szeretet, hűség, és az élete, 

és egy csepp kajánság is, hogy most csak 

hozzá. Óvatos dajkálás, közben pacsit

adni készül, alig bírom el a tappancsát. 

Valahol olvastam valamikor, hogy az igazán

boldog embernek kutyája is és macskája

is van. 

Bejárati ajtó kinyílt, szúnyoghálós csattanással

kitárult. Ez minden "népünknek" valami varázslat, 

kortól függetlenül, látszanak is a nyomok. 

Mi beszélgetni szoktunk... én szóval, ők nézéssel. 

Kellemes ünnepeket Nala - mondom, és az a tüneményes 

kajlafülűm rám néz (ezért nem lett papírja, mint a hét

tesónak, és a szomszéd "okos tanácsára" sem voltam

hajlandó semmit a fejére húzni, hogy helyreálljon a fül-

tartása) először értetlenül, elmondom még egyszer, 

aztán olvasok..."nem tudom mit mondtál, de jó hallani" 

"Deres már a határ", hideg a reggel.

Ködbe vész minden, a gondolatok

is lassabban kergetik egymást a fejemben, 

vacognak azok is. 

Hiába kerestem a szemkontaktust is, 

és nem volt méltatlankodó pillantás

a jó kutya legyél, vigyázz a házra, mondatra. 

Csak egy dajkálni való barna bunda darabja

látszott ki a kutyaházból.