Emlékezés a "Mamáról"

Hazaértünk a bevásárlásból. Néma csend

fogad, se üdvözlet ugatás, se ugrálás, semmi,

nem is látom a barna bundás tüneményt.

Egy pillanat alatt átfut előttem a közös életünk,

az egyik oldalon vaskerítés, de a másik, szinte semmi,

alatta csak sikerült ásni? Mi történhetett? A kérdőjelek

fojtogatnak. Hátra botorkálok, és meglátom.

Kényelmesen hasal a kerítés mögött, és vigyorog.

Megidézem a Mamáját, és megfenyegetem, elárulom

Anyjának...hát ezen aztán úgy megijedt...!