Búcsúztunk

Jó néhány hete írtam már, Cézár kutya betegeskedik, tegnap aztán tényleg itthagyta ezt a világot. Úgy láttam a gazdikon, és könnyes-jó érzés volt mégis, hogy nagyon le vannak sújtva, 13 év hosszú idő. Amikor megkaptuk a rotweiler testvérpárt, ketten elfértek egy mosógépben:) a lány évek óra nincs a családdal, Cézi tegnap köszönt el. Nálunk  vendégeskedtek egy éjszakát, és reggel ijedten kerestük őket, hová tünhettek a pici lakásban, zárt ajtó mellett. Egyszer csak, amikor már sokadszor jártuk körbe a lakást, arra már nem emlékszem melyikünk, azzal a felkiáltással, hogy itt biztos nincsenek, belenézett a mosógépbe, ott aludtak békésen. Két családhoz hoztak örömöt, s vitték el most már mindketten sokunk lelkének darabkáját. "Nincs már saját kutyánk" - mondta sógornőm tegnap szomorúan. Bár, az öreg palota pincsi és a németjuhász talán pótol valamit, de visszaadni egy életet mégsem tudnak.