A sértett herceg

Új nap reggelére kelve,
indul a verkli
régi forgatókönyv szerint.
Szokást örököltem
lelkemből nem töröltem,
ébrenlétre, észre térve,
első utam ki vezet.

Megcsodálom a kertemet,
behozom az újságot,
meglesem a "népet",
szedegetem a jót a szépet.

A szokásos kényeztetés,
simogatás elosztva,
lélekszemmel néz rám
a két kutyánk,
ha tehetnék igazán
mosolyognának.

Észreveszem, kicsit arrébb,
a kandúr lustálkodik,
gondolom a reggeli
dajkálásból ő is kap egy kicsit.

Igen ám, de "kutyás" a kezem,
ő maga pedig
a megtestesült sértettség,
és önérzet,
kinyújtja felém mancsát,
megmutatja éles karmát,
riadtan inkább visszalépek.

S az a kandúri tekintet,
hogy én hogyan is képzelem,
ilyenkor ilyen
az én "sértett hercegem".:))