kukkantsbeblogomba

belső kényelem kifelé nem enged
beléd szeretettem szívem eggyé zárt
kétfelé tép a vakidő ijesztget
lelkem bőröndben utazó elsétált
harcom erőtlen közénk áll rossz-szokás
érve kegyetlen felment a vérnyomás

belső nyugalom kifelé titkolom
a tiéd vagyok kérdőjel az észnek 
kevés alkalom ellened nincs zokom
boldog kit szerelem bilincse véd meg
enyém a vágy rabsága részemé vált
részeg jövő égető szenvedély láng

belső ingerek kifelé forrójég
jön a tél napozva várok egy asszonyt
pázsitra fektess novemberi szépség
feledtem havat kergetem az alkonyt
íme ki ennyire szerelmes mint én
annak ajkára nem dermed csók idén

festi a szél barnára a lombot
sárguló virággal várnak őszi gondok
szétröppennek csókos szájú álmok
nem mesélnek többé örök ifjúságot
úgy szeretném mégis vissza sírni
ne siess még ábránd engedj mosolyogni

áll az idő odafent az égben
s a jó isten helye mindig ott a székben
haza várja a tékozló lelkeket
vajon merre és hol hány felé szenvednek
eltévedtek kelepce záródott
azt híve hogy nékik csak egy sírhely jutott

nézzetek fel a magas fenyőre
számára az idő nem változik sose
jöhet tavasz meg nyár és fagyos tél
nem csuklik össze őszi zord végleteknél
alatta jóapám teste pihen
s bár zúg a szél elvan anyámmal odalenn

csiga-lassú az igazi élet
ne rohanj vállald a szerelmet és élj
mert világod több a szenvedélynél
hadd fussanak előre a vének

a fájóslábú gonosz ostobák 
maradj meg fiatalszívű magyarnak
élettel teli táncos fiatalnak
és kerüld a forradalmas morált

kikaparni hányszor a gesztenyét
annak aki vagyonát szerzi ekként 
s csak átfesti számodra az eszményt

inkább mulass mintsem botra cseréld
a szabadságod, hogy mindig menekülj
s idegenkézre cselédként kerülj

ki képzelet közepébe benéz
be be tekint - viszi hetedik érzék
elbámulgat bolyong s amerre néz
mindig visszanéz rá asszonyi szépség

belül van szemem - kívül a szívem
bent látlak szerelmem ahova rejtem
csókjaid, mosolyod ó te kincsem
veled minden fel a napba rebben 

bent van a Hold is onnan kivilágít
ablakon át az eget kémleli
jövő számára szerelmünk érleli

most nyisd fel a titok szempilláit
mert holnapra az ábrándok befagynak 
s így lesz ez az egész - csupa farsang

kívülről befelé érik az elme
szerintem ez fordítva lenne jobb
rátapad minden s ha nem fogadja be
mire belé ivódik  - agyhalott
tiszta forrás a szellem tápláléka 
ám ha palackozták nincs benne szikra

később még a művirágra is rákap
s "asszongya" betonozd le az udvart
s ha tőle függne - nem lenne virágnap
barátai mind külhonba futnak
most meg utánuk óbégat napestig
hisz mily mennyei magasságba jutnak
s persze az életet lám újrakezdik

de mit lehet újrakezdeni mégis
hol napok múlása mély sebet vág
felveszem köpenyem s ez a tiéd is -
patkánylukból kimászni képzeletvágy 
vásott kényszerzubbony - és nyakkendő
pajkos mámort hozhat hisz rímelő