kukkantsbeblogomba

Kettőezer huszonnégy? most a szív
rajongva vár, légy szerelem évadja;
mutasd romantikus arcod, tekints
a sok vágyakozó Rómeóra

Tekints Juliára, csak arra vár,
a létrát erkélyablaka alá told,
Tekints e zord világra, kiabálj!
Ez lesz szerelem szezonja, nagy álmod.

Szabad világ jöhetsz, szép szenvedély,
alacsony a vérmonyomás, piros arc
mosolya, lelkes egybeolvadás.

Pihentess szilárd hűség szegletén;
Bizalmat növelőt léptekkel adhatsz
eufóriát, hol egy igaz társ...

sebesen száguldva - bágyatag érkezve - lám,
sín is már kikopva, csikorgó fék nyomán;
sietős leállni - míg szusszanni lehet
mielőtt következő vonat mehet.

Négy zöldbetű rajta - négy kopott, füstös szám;
hányan már leköpték, utálták meg spontán
azért, mert fösvény volt, rideg és kifosztó;
masinisztán lukas ing, szakad a posztó.

Mit hozott a rakomány? Véres fegyverek,
csonkított holttestek , rabszíjon emberek;
S a vidék lebombázott házak kupacban,
ugat egy kutya, beszorult a vackában,

Zajos a szerelvény főleg elől tombol
sok háborus hős sörét vedeli sisakból;
még arrébb  nyerességet mérik  kérem,
nekik tán megérte, de én ezt nem értem,

Csak a puszta csendes, ménes harap szénát,
zabot keres csikós,s talál üres padlást;
leseperték a háború szakértői -
teli zsebbel. most készülnek feltankolni,

Bajszát se találja a nyugdíjas, ejha
mit pödör azon öszhajú bornemissza?
helyette néhány számlét lel be is gyújtna
ha a fa magától mind felaprózódna.

Hatalmas táskát cipelő ifjoncok, ni!
most jöttek a tüntetésről, voltak kocogni;
a riporter is elalélt int kezével -
kiszállhat mindenki majd vasárnap éjjel,

B U É K - B U É K - B U É K :)

Lenézett, mint egy főúr, s hitte hogy
neki a magasság dukál, pedig ott
alacsony volt az a fa, s a majom
leugorhatna de csak vakarozott.

Foga magasabb rangra vásik és
meg is írta a kérvényt s küldte postán;
netán ügybe veszik, s lesz eredmény.
Azonban erre kellet várni -, jócskán.


De végül gorilla lett, tétován
leméltóztatott, s kért egy Fecske cigit,
s nagy ráérősen szívta sokáig.

Előtte csicskák lapultak - mogorván
parancsra várva, nosza, hamutálcát
hozatott, s kivette szemúkből a szálkát...

A széltörte fa beheged, virul;
vonagló váz, vad viharban töretlen.
A sors minket zúz, tépdes, latinul,
Hodie mihi, cras tibi! a létben.

A világmindenség tüdője gyűjt
nagyobb levegő mennyiséget, aztán
kifújva támaszt vákumot, szörnyűt,
mely után már egy fa sem áll a pusztán.

Beszippantott mindent a hatalom
mohó pofája, vértelen halandók
imára gyülnek majd karácsonyra.

Ott lesznek az elnyomók is - vakon
tekintenek a rongyosokra, s boldog
 szívvel köszönik istennek, hogy ezt hagyta.

Mielőtt elkezdenénk az imát -,
csoportokra osztuk a társaságot.
Fiatalok . ne halljak sok vitát,
s a vének se legyenek visszahúzok.

Add Uram, csak az Evangélium
igazsága legyen ismert mi köztünk,
egyéb tévtanokat elhárítunk;
poharunkba most, tiszta vizet öntünk.

Uram, ha mi keresztények vagyunk,
aszerint szeretnénk élni, kizárva
mindent, ami bántó lett miattunk;

Mindent ami a gonosznak pajzsa.
Uram ne hagyd az ördögnek, ha minket -,
mint péncélt,  használ, hogy megrontsa hitünket.