kukkantsbeblogomba

(a cím detukla verséből került ide)

Mi csillog a mélyben? Bányászként láttam én
elmúlás fekete és fülledt rejtekén;
Fejlámpám rávillant sisakom megkoccant -
kőzet potyog néha -,sziklában megfogant
Vackorfa fanyar szag, fenyő és tölgybordák;
alant a tér támokkal reménnyel táplált
kitartó sötétség, s felsziporkázik fel
ha ember lép mellé, a szén nem alszik el.

(vájár emlékeim)

(Fiamhoz)
két-kézzel hozom az élményt, olvass
bárkitől, ha ráérsz, ó fiam;
egy szimpla versben sosem csalódhatsz -
azokban nincs rossz példa, ficam.

két kézzel hozom az élményt, pazar
izgalmas kalandot - sok versben
egyéb mesékben rábukkansz hamar,
mind szép írás, ízléses ütem.

két kézzel hozom, nézd át, megéri
foglald el magad vele - okulj!
Míg más pajtása fejét beveri -
neked szó dolgozik szótlanul.

két kézzel hozok remek olvasmányt
vagány hangnemben írt tréfa tárt
és követésre méltó birkózást
a rosszal - mert győz a jó - meglásd.

Ide váza,. oda virág
ide vizet, oda egy ágy.
Asztal tere színes illat,
ékességet ingyen is ad.

Tele tálca pohár elől
a szendvics meg mindenestől.
Kávé már volt, kell pálinka:
minden percben egy kupica.

Minden sarok egy csendélet,
mást mondanak falon a képek.
Lent a padlón a rongyszőnyeg -
megfelelne tarka rétnek.

ide lakni hangulat kell
itt feküdni szépen kelsz fel
rózsaszínben látom magam
kicsi tükröm nagy a hasam:?

Újkert, virágszálak gondtalan kertje
életnek halálnak illatszeres rendje;
gondolataim özöne testesül
oly szépre szabályozom itt belül,
s eme kis placcra sorjába kivetül.
Kapuját kitárva hagyom, s a gyönyör
behívja a fáradt szíveket, ó, jöjj!
Habár nagyon nehéz kilépni
a mocsokból s a szépnek lugasába térni,
mi azért tudjuk, minek terméke
újra már nem gondolhatjuk, elvégre
a tavalyi elszáradt, de megint
kiújul sok sziporka s máris frissít,
emléket létet, s mint a folyondár
mindenhova bekúszik, hogyha hagynád;
A mi múltunk indája-vesszője -
képzelőerőnkből készült jövőnkre.

A szív tudja így átfonni az időt
és úgy élünk vele ahogy ezelőtt;
Hatnak ránk a színek is, tud az elme
szerelmes testesülésről, persze...
S a virágok újra tanítanak,
hangtalan szeretni, szeretni biztatnak

Ha két baj összekeveredik - egy harmadik
abból spontán módon keletkezik;
De én azért vagyok, ne adjam más bajához
saját gondom, bánatom - otthon hagyom
és aki nem veszi a lapom sötét oldalát
akkor az a sajátját is elfeledheti

felnőtté válni, legszebb boldogság elvesztése
a kihívásban hogy erősödjek bele, ha béke
nélkül járom a világot, emberi butaság...
mihez jogom van, arról lemondok, nagy kritikák
ellenére emlékezetem törölni tudom
mennyi rosszat rám mondtak eddig - már nem hallom