kukkantsbeblogomba

mozogna szeme a néma szónak
de nem lát s füllent a kiadónak
szívproblémákat okozott a hang
agyhalál kereng ujjongva lappang

szakértő köhint vágja a nyelvtant
szerinte foghíj a fehér jelhang
mindkét lap néhol végülis hibás
mégis van remény a tökmag csirás

nyüzsögne sérvig dagadna líra
hobbiból koppint rá a szatíra
galacsin versből lett romantika
udvarol vele a vén jancsika

jön a gép s kidobja aláhull a tag
ejtőernyőjét elkaparja - majd -
elő az álarc elő a távcső,
mindjárt rád ragad elfogni késő.

jön a gép köröz célpontja megvan
kiugrik a kém kémlel hol mi van
kapálok éppen fényképez máris
küldi a kapám pontos adatait

hüledezz az ős élősdi klán - lám
mennyire hasznos ez a vas-szerszám -
gazirtó fegyver biztosan vészes
mert gazok ellen az éle éles

jön még több ügynök kapát eldobni
kiáltják bőszen - ezt le kell szokni!
nehogy már egy tárgy jelentene vészt
kapás világban nem gyártanak pénzt

lehet hogy túlzás de tényleg
úgy érzem megszokás az élet
vagyis nem az élet hanem
amit írok róla ténynek

el kell ismernem nem hiba
csak hozzá ne szokjak, mintha
a falióra számlapját
az én gondolataim mutatnák

most 10 óra most tizenegy, sőt
tizenkettő elmúlt de későn
reagáltam esti percekre
talán éjfél volt mégis -ugye?

a napba nézek - fénytelen korong -
szeme fehérje lefelé borong
mért vaksi bágyadt ellopták fényét
vagy talán a föld szívta le onnét?

nem a föld tudom valami vén zsarnok
ki jobban imád mű-fényárt - neont
palotái annak mint rabló várak
vastag fal mögött bűnlakok gyárak

pénzt csinál bankót ott a szolga
kötegek száma temérdek volna
de annál többet s még többet akar
kérkedik ágál a vagyonával

beszerez mindent - kincseket máglyáz -
rabszolga-szabad mind neki gályáz
az ég is övé repülők festik
ahogyan kéri szürkére mindig

nehogy mi lássunk legalább napot
irigyli tőlünk vitet fel füstport
homályos a táj de nála az is
műfényben úszik embert bepaliz

nézd a hegy és fák fölött a madár
párjára akad fészket nem talál
szenved a tájék a jószág beteg
szinte már üres holt játszóterek

én meg csak várok egy jobb világra
szívem fáj nagy bánat marja
s valahogy mégis nevetnem kell úgy
mint aki nem törik meg csak vakul

csivirgő-csavargó létemre isten
eresznyi arasznyi csűrjében itt
szemtől szembe székely szakállba mérten
áztam-fáztam ógvamógva annyit -

amennyit sétafika közben épp
észleltem kezeslábasomban addig
amíg árkon-bokron átesve még
volt időm pihe-puhán félig-meddig

tapasztalni és nem tapaszt nyalni
hogy mi hiányzik jobbról-balról nékem
egykét limlom s egyéb kicitkacat

éjjelnappal etyepetye randi
és azután szép csiki-csuki éjben
hiszi-piszi sosincs hirig-harag