kukkantsbeblogomba

felnézve magasra hova a füst siet
kóborol a képzelet társat hív szépet
s bevonja akár egy csokit fénymázzal 
magához is láncolná akit csak lehet
és mindkét testet egyé tenné tép-zárral
hogy többé ne kelljen ölelkezzenek

bonyolulttá válik a szerelem megint
iparilag önműködő csókokat gyárt 
kolompol fejekben a szükség szószerint 
imádd ama villamosított  szexhajcsárt
adj reményt az egész nyomornak - elvileg
alvásnyi valóság - birkózó nemiség
a király nemtelen - s tudsz mindent azt hiszed
majommá viszaváltozó emberiség

magadra találni itt a legnehezebb
kimarjul a lelked oktalan hibáztat
ne idővel akard megmérni a sikert
csak bohóca lettél az egész világnak
víg jámbor alázva csúszva mászva hallgass
szeretve veszendő türelmed a tiéd
ne add oda pökért-húgyért nem vagy aljas
kinek lelke eme szalmalángban kiég

Oly nagy hülyeség nem szeretni senkit
itt, hol a szívnek méreg a magány -,
mert amúgy is fájdalmas - a keservit (!)
nélküled feszt csellengeni babám.

Kegyetlen a világ - belseje romlott -,
de kit érdekel, mi az ami öl ?
vagy ami betegé tesz? el ne kapkodd!
Az áldozat senkivel nem pöröl.

és nagy hülyeség szétszéledni folyton,
magára hagyni asszonyt, egyedül.
Nem nyerhetünk semmit ezen a bolton;

Elfárad egyszer aki menekül,
s nem érte meg, semmi értelme nem lesz,
ragaszkodj ahhoz, mi be nem szennyezz!

üres falakra terveztem
csupasz szívekre
üres agyakba hirtelen
beönteni 

vagy éppen a nappaliba
szekrények mögé
festményekkel dekorálva
töltse ki a szobát

tapéta legyen ez a vers
olcsó és modern
se füle se farka nyers
betonra tapadó

Tedd most le a sót! - más a sorrend
szülinapodon a világ
rád nevet szép ajaka felzeng
barátnak rokonnak kivált
helyén való hogy víg puszit küld
sok poetes tollforgató
zsenge sorokban szépen kisült
rímeket, könnyen olvasható
virágszíneket s a kívánság
hullámhosszán még írj tovább
kezed se remegjen ám
sose und meg az alkotást
Boldog születésnapot Erzsi-
Zsu aszkorbinsavas álmokat
levágom ezt a rózsakerti
szép mosolyrózsát s átadom azt

Ballag a csönd nagykabátban
zsebében egy fül kivájtan
majd kilóg
felsikolt aki látja, ni
mily haszontalan valami
s vihog
erre a csönd bosszankodva
szót emelget bizonykodva
nem enyém
mért nem halljátok siketek
kitépem mindkét fületek
hevenyén
mutasd akkor füled hol van
mondják neki most itt nyomban -
sapkát le
kényszerítik s a csönd hebeg
fület nálam mért kerestek
inkább ne
csöndes csöndnek így születtem
zajokat hallani nem kell nekem
zsebre tettem