kukkantsbeblogomba

én nem bánom mélymagyarságom
tudniillik az van, hogy nem hígul a vérem
nem tehetek róla Spiró barátom
mert ugye ember mindenki ,ja
feltéve ha engedték volna valamiként
a magyarnak is ne maradjon  "marha"
mert annak nézték ők - nem embernek -
főleg amióta az osztrák eladta
Erdélyt első Ferdinánd-nak
szinte bagóért, azóta van ez a vészes 
T r i a n o n és a sok abajdag
Spíróféle azt támogatta...tudjuk
ki volt, ki eladta eme földet pökért
és húgyért....ugye,  osztrák sógorék
és kik maradtak tisztaszívű magyarnak?
Hát a mélymagyarok és mégis Ők
de ők nem ők kitalálták nekik
hogy a magyar úgy jött mint a jeti
s ugyanúgy tűnjön el a térképről
besorolták valahová lapföldre
ilyen aljas a világ...

no csak hebegjetek - álmagyarok
féltéglával verve melleteket
gyalázzátok az országot szerző őslakót
megtanultatok magyarul - hencegjetek!
Értjük - értjük mire kell a nyelvünk nektek
magyarul tudtok, ó, de szép fülbemászó
ferdíteni a szót, éppen megfelel

valami mégsincs rendben, gondolom
vádaskodni egy mélymagyar se szokott
honnan ez a nemtetszés . balhé
haragszotok mert "nem vok" agymosott?
Hát nem, sajnos nekem jó ami van
Trianont ugyanis nem én akartam

szabad szóművesként élek-halok
váltig hiszem - lehetek önálló
mint ama madár mely fészket rakott
zord utamon gondtalan bóklászó

hinni lehet, kellemes ha ámít 
kötnek érzelmek népemhez nejemhez
és a sors meghátrálni kényszerít
ám rabszolga belőlem soha nem lesz

esetleg fogoly láncon senyvedő
de a szavakat én mondom ki csak én
könnyszárító - vagy lelket perzselő

beszélni sőt - írni nyíltan hogyha ég
bennem a vágy hadd szóljam álmaim
mielőtt elnémulnának ajkaim

E szív belül egy trón bizony -,
foglalj helyet Jézusom!
Értem haltál, mert szerettél;
örök éltet szereztél.

Hálám sose fogy ki - imádlak -,
fényt hoztál e világnak;
léptennyomon van biztatás,
Szemed mindig rám vigyáz.

Ne hagyj el soha utamon -
Uram Jézus, megtartóm.
Te vagy vezérem - támaszom,
egyetlen egy oktatom.

ágyúgolyóval felboncolt talaj
minden négyzet-centiméterén vérrög
álisten nem vagy itt sose védnők
füvé lett milliárd felkoncolt magyar

hazánkba vissza nem születhető
legjobbjaink sírhantja lelapult
ronda a világ a lélek elvadult
egyre több lesz a lelki szenvedő

levegő szűzhártyáját mondd mikor
és hogyan lukasztottam ki - mert vagyok
vagyok még mint akire rátipor

a vakszerencse és élettől sajog
azt hiszem én is fűbe harapok
s örülni fogok hogyha rám tapostok

szerény mosolyszigetre utazom
s bemutatom rejtegetett vigyorom
ám ha nem illik oda megtartom
majd csak valahol máshol lejátszhatom

annyira szeretnék röhögni most
kinevetni ezt az életkabarét
csipkedve magam - mint vén obsitost
aztán utána mindjárt jól berúgnék

de nem borral - pálinkával - hanem
szerelmetes mámorokkal csokokkal
éltető örömökkel vegyesen

mikor mit lehetne megengednem
jó érzésből magamnak s a páromnak
mert ki érdekel a holnap - kedvesem :)?