zenés némaság

Mikijozsa•  2018. december 8. 18:15

trombita rímel a dobra na bumm
fülbemászó szeretet hangja cincog
s a képmutató éppen hátrasuny
szájából hazugságok dala vinnyog

mindegy előre csal a klarinét
impressziót présel új szerelmest
hiszen a régi kintornás vidék
már nem hallhat szerenádot se rendest

köhögd fel s köpd mint korcsok flegmáit 
betelt már kobzák pöcegödre vadság
s hízelgés évvégére hiánycikk

s ha vén fejed lurkók simogatják
ó örök nagymama új évek álmát
álmodó örök törődés dadánk 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2018. december 9. 10:05

@Denn: kedves amit írtál, én ugyanis igyekszem is mindig kiaknázni a témát - mondanivalóm a legutolsó sorokra tolom, s amint látom a te írásaidban is zseniális megoldásokat keresel s találsz, így érdekfeszítővé vált gondolataid nagyszerűen közölni is tudod, örülök hogy véleményt alkottál versemre, köszönöm szépen

Denn2018. december 8. 18:45

Hát igen, régen emberibb világ volt..nagyon életszerűen jelenítetted meg a gondolatot..