Telegonia vajon az élet akart tőlünk valamit?

Mikijozsa•  2020. december 9. 13:03  •  olvasva: 196

Tele mint tele-vízi-lóval - egy
bajnok hímtag - fér elsőként a zárba;
Szezám kóddal nyitható - anyajegy
olykor másolattal visszajárna.


Csalódnak akik csaltak csőbe húz
sikerek látszata - tömött a pakli,
de visszavág -; felülhetsz rá, s lenyúz.
Nyaktörő Promontor ki fog tagadni.

A védjegye kerül mindenre rá
pecsételve, nagy titok, vajon értik
a ifjak ? magam sem jöttem rá.

Ami kifakul - többé nem fehérlik -,
hiába mossa Ágnes néni már,
a folt ott marad; igyál csak janicsár.

Föld anya vén hajszálai platánok
alatt vár a rét kaszára; sudár
törzsed tépnék már fanyüvő titánok -
kiket nap nevel, s téged hold sugár.


Nem is csoda hogy az ég is mogorva,
derűtlen, mint nélküled ez a kert,
hogyan szállna kis madárka bokorra
ha pillantásodtól békét nem lelt?


Te édes, csókadóm aranyszája -
rideg farkasveremben remény sugár;
a mi létünk véletlen csodája -


Tudom, ez a tél sikeres alku -, már
nem éneklés hat emberi testre;
az csak voltunknak himnuszát kereste.






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2020. december 9. 15:58

@Törölt tag: hopsz egy versszak lemaradt, majd hozom

Törölt tag2020. december 9. 13:25

Törölt hozzászólás.