Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Telegonia vajon az élet akart tőlünk valamit?
Mikijozsa 2020. december 9. 13:03 olvasva: 196
Tele mint tele-vízi-lóval - egy
bajnok hímtag - fér elsőként a zárba;
Szezám kóddal nyitható - anyajegy
olykor másolattal visszajárna.
Csalódnak akik csaltak csőbe húz
sikerek látszata - tömött a pakli,
de visszavág -; felülhetsz rá, s lenyúz.
Nyaktörő Promontor ki fog tagadni.
A védjegye kerül mindenre rá
pecsételve, nagy titok, vajon értik
a ifjak ? magam sem jöttem rá.
Ami kifakul - többé nem fehérlik -,
hiába mossa Ágnes néni már,
a folt ott marad; igyál csak janicsár.
Föld anya vén hajszálai platánok
alatt vár a rét kaszára; sudár
törzsed tépnék már fanyüvő titánok -
kiket nap nevel, s téged hold sugár.
Nem is csoda hogy az ég is mogorva,
derűtlen, mint nélküled ez a kert,
hogyan szállna kis madárka bokorra
ha pillantásodtól békét nem lelt?
Te édes, csókadóm aranyszája -
rideg farkasveremben remény sugár;
a mi létünk véletlen csodája -
Tudom, ez a tél sikeres alku -, már
nem éneklés hat emberi testre;
az csak voltunknak himnuszát kereste.
Mikijozsa2020. december 9. 15:58
@Törölt tag: hopsz egy versszak lemaradt, majd hozom
Törölt tag2020. december 9. 13:25
Törölt hozzászólás.