szerelmünk csodái

Napok fogyó szalagján kurtuló
szerelmünk folyton vagdalt vége-hosszán
elvileg szebb világra pusztuló
ölelésben kísérlek aranyoskám

s a világ csak romlik de nélkülünk
kényes nehézségi érzetek ejtik
az elviselhető szintet - esünk
bizonytalanba és mégis semeddig

sehová mert egymásért porladón
tudatlanság medrébe ásva mélyül
tudatom porból készült vállamon

hátrányt gyalulva söpröm le a régit
ezt a nagy vizet nézve szárazon
nincs vége part körül ló legelészik