Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Rideg izzadás dermeszt
Mikijozsa• 2026. február 1. 21:30 • olvasva: 47
Néma szívem hangtalan -
belém nyilall a vágy;
elrabolja nyugalmam,
ezerszínű éjszakám
Rámegy csendes erőm;
ezüstjét a Hold égeti
a homlokomra, fülön
csíp, kínját cserélgeti.
Nem vidít fel virágillat,
rideg izzadás dermeszt,
könnyeket sajtol, ríkat
könnyen féltékeny leszek.
Szomjazom csókját, bűvös
nézését, megtudni álmát,
reakcióit; különös
járását, féltő mosolyát.
Forró leheletem jégvirág,
párnára olvad, úsznak
velem az elemek, rózsát
honnan vegyek koszorúnak?
Napfény az ő szeme, kienged,
ha rám néz -, fagyos magányom.
visszatér belém az élet,
Ölembe hívom, gyöngéden imádon.
Mikijozsa2026. február 3. 13:29
@Gloren: hálásan köszönöm kedves véleményed, kedves Tündike , szép napot kívánok
Mikijozsa2026. február 3. 13:28
@Angyalka73: kedves Angyalka igazán örülök, hogy tetszik, üdv szép napot kívánok
Gloren2026. február 3. 08:59
@Mikijozsa: Mélyről jövő, halk hangok ezek.... tiszta és esendő őszinte vallomás.
Szeretettel: Tünde
Csinaj2026. február 3. 04:47
Nézzenek oda!
- stb
Angyalka732026. február 2. 23:44
Kedves Miklós!
Nagy örömmel olvastam szeretetteljes szavaidat e versedben.
Szerintem szép, nekem tetszik, és gratulálok hozzá!
Szeretettel, Melinda
Mikijozsa2026. február 2. 09:33
@skary: szia, szép napot :)
skary2026. február 2. 08:04
ooh