Nem idétlen, csak igétlen

Mikijozsa•  2024. június 21. 21:10  •  olvasva: 93

Magas lóról le a pucikpadra -,
de régi álom; jókedv csendje hímpor,
Tele szatyor, gondtalan alkonyra
csukodó ajtón belül zene is szól.

Kiszürt álmokból picit döccenő
jövőkép, pótkerekét forgató hét;
vasárnapig öreges hajcihő,
kifelé vegyes vágyakkal azúrkék.

Nem idétlen csak igétlen e dal;
korral járó balgaság tagadása -,
mint egy pipafüst kámforos bája.

Napozhat a motorfékes hívatal -
s az elnapolt békearoma párt
őrzi a széfbegöngyöllt léthatárt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. június 23. 19:28

@S.MikoAgnes: lehet hogy csak véletlen sikerült így, kedves Ágika, jó ez, nagyon köszönöm

S.MikoAgnes2024. június 23. 16:06

@Mikijozsa: Milyen sok ember gondolatait megmozgattad drága Mikibá!
Ilyen verseket érdemes írni!
Így már egyre többször elolvasom! ❤️

Törölt tag2024. június 23. 14:04

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2024. június 23. 12:57

@Aradi_Gabor: köszönjük, sokat segítettél , mert ahol a pad még meg van, ott a mese ízét ismerik még

Mikijozsa2024. június 23. 12:56

@Törölt tag: köszönöm szépen

Aradi_Gabor2024. június 23. 12:17

Mikibá, ez szép + tetszik is 😊 és tanítottál engem is a pucik-paddal.
Igen valóban kemence padka és egy kicsit bővebben utána nézve a a szegedi egyetemi könyvtárban van a Népünk és Nyelvünk 1937 januári száma amiben a különböző fa ülőalkalmatosságok népi neveiről található egy cikk és e szerint:

"Ide tartozik még a pucik-pad (Alsó- fehérmegye), amely hasonlít az előbbihez, de csak az egyik végén van két lába, a másik végén a gócalján nyugszik. Ezen szoktak ülni este a tűz körül, mikor silák (gyenge tűzfény) világítja meg a székelyház szobáját."

Akit megfogott egy kis ízelítő annak ajánlom teljes cikket Cs. Sebestyén Károly tollából ami online itt olvasható el:

http://acta.bibl.u-szeged.hu/19990/1/nepunk_009_001-015.pdf

Törölt tag2024. június 23. 10:56

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2024. június 23. 09:31

@skary: aszongyák az első vers két szó ismétléséből állt, onnan kezdve minden szöveg versnek is tekinthető, ha akarod ha nem :)

skary2024. június 23. 09:24

@Mikijozsa: én nem adtam semmire...max itt ép vannak álmaim...de ezek elfelejtődnek egyből...szóra sem érdemesek :)

Mikijozsa2024. június 23. 09:18

@skary: ez igaz hiszen költészetre adtad a kobakod, tögyél oda olyan szavakat amelikek nem unalmasak :) hogy izé, ne unatkozzon aki olvasgat - sok sikert

skary2024. június 23. 09:14

má lassan azt vélöm, hogy ha köbüki szavakat használok akkó vagyok igazi izé :)

Mikijozsa2024. június 23. 09:02

@kevelin: holtáig tanul az ember, ezért is örülök hogy végül mégis megértésre talált, de nem olyan ördöngös dolog ez, azonban mint ének érdekes lehet, köszönöm Szia

kevelin2024. június 23. 07:07

Bevallom első olvasásra nem èrtettem , de tetszett a magyarázat, gratulálok lehet okosabb lettem, köszönöm jó volt olvasni

Mikijozsa2024. június 22. 15:02

@okeanus: jó ez is egy felfogás kérdése, viszont szerintem nem mindenik impresszionista vers . nominális vers pl

Tóth Árpád
HAJNALI SZERENÁD

Virrad. Szürkül a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol,
És álmodozva pingál enyhekéket,
S ragyogva tűzi az isteni képet
Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.

A sötétség, az éji, rút csuha,
Lebomlik a fák törzsén nesztelen,
S borzong a jó hüvösben meztelen
Az erdő, az örök buja csuda:
Most, mielőtt pompás testét kitárja
Mindenkinek, nyújtózik hallgatag,
S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap
Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.....

hát itt e műben azért igék is vannak, de ami a lényeg tényleg több a névszó benne
köszönöm, szép napot

okeanus2024. június 22. 14:53

Tóth Árpád:
Ó, HOSSZÚ ÉJEK...

Ó, hosszú éjek,
Setét ruhájú,
Ólom csuhájú,
Vánszorgó percek,
Száz árva herceg,
Elátkozottak

Ó, éji órák

okeanus2024. június 22. 14:46

@Mikijozsa:
igenév háromféle van; főnévi, melléknévi ezen belül:/folyamatos:pl. olvasó, befejezett pl.olvasott és beálló pl. olvasandó, ezek szófajközi szófajok nem névszók, valamint a határozói igenév pl. olvasva, ami viszont a határozószók közé tartozik
Az igétlen vagyis állóképes, vagy pillanatnyi benyomást ábrázoló verseket impresszionista verseknek nevezzük, legnagyobb mestere Tóth Árpád.

Mikijozsa2024. június 22. 14:34

@Rozella: Valójában túlzás i a címe, de nem is törekedtem maximálisan igétlené tenni, arra gondoltam az eltérés fogja erősíteni a szabályt, stb
lehetne korrigálni - pl - első strófa -

Magas lóról le a pucikpadra -,
de régi álom; jókedv csendje hímpor,
Tele szatyor, gondtalan alkonyra
csukódó ajtón belüli zene de moll
vagy téboly :)

köszönöm a figyelmet, szép napot

Rozella2024. június 22. 13:56

Nem idétlen, egyáltalán, viszont nem is igétlen:) 3-at találtam benne,/szól, napozhat, őrzi/ de ezekat is át lehet alakítani, vagy másképp kifejezni) Elismerésem, jó kis próbálkozás. A magyar nyelvből sok mindent ki lehet hozni. Igék nélkül írni valóban nem könnyű, de nem is lehetetlen, próbáltam én is nemrég.

Mikijozsa2024. június 22. 13:37

@okeanus: köszi, említettem hogy nem lehet , vagy csak nehezen lehet ige nélkül megírni, - amit itt írtam az kb 70 %-ban névszós vers,
s akkor mondom, hadd lám te milyent írsz, eddig egyet sem írtál? mert, én írtam, de senki nem figyelt fel rá, nem említette, s az, hogy az i igenév(benne van a nevében is, he he e :) nem névszó, beszéld mg a tudósokkal,
a határozószót azért említettem, mert az a névszós versbe - az az a nominális versbe

példa a netről
Nominális stílus: kevés ige, esetleg egyáltalán nincs.

ha nincs ige, általában kevésbé van mozgás a szövegben (ez nem feltétlenül igaz, pl. futás, fn.) --> álllóképszerű szövegrészek, tipikusan az impresszionista költészetre jellemzők, pl. Babits: Messze... messze...
Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
Harapni friss a levegő.

"
üdv szépnapot

okeanus2024. június 22. 12:51

A pontosság kedvéért:
szól = ige /első versszak/
névszók: Fn. Mn. Szn, Névmások
a határozószók és az igenevek nem névszók
orrol hosszú r, rövid o, szállok,
elesettje: befejezett melléknévi igenév + toldalék /igei névszó nincs/

Mikijozsa2024. június 22. 12:18

@S.MikoAgnes: igék igen, de cél az lett volna, kedves Ágika, hogy névszós verset írjak, mert úgy a névszó, nem ige, hanem lehet ugye
főnév , de melléknév is, és számnév - együtt vagy . közülük valamelyik. |
és lehet határozószó, és amit mondtál igenév , tehát igéből lett névszó, pl az őrlemény szó. Óról ugye ige, s ennek eredménye őrlemény főnév, mint szó, s a mondatban névszó...
természetesen bármelyik versben nagyon nehéz úgy elmondani valamit, hogy abban ige, mint igei állítmány - ne szerepejen. mondok példát - igés változat, szálok le a lóról, nem igés - máris le a lóról. stb, vagy ennél bonyolultabb - igés mondat elesett a harcmezőn, ( mit csinált, a válasz elesett, ami ugye -ige) na, ugyanez névszós alakban - Harcmező elesettje. ha rá kérdezik - kije-milye, - elesettje. igei névszó
üdv szép napot köszönöm hogy benéztél

S.MikoAgnes2024. június 22. 10:09

Nekem már nem kell megkérdeznem drága Mikibá.
Nagy tetszéssel olvastam e szonetted is.
napozhat, őrzi.....nem hozzátartozó igék?

Mikijozsa2024. június 22. 09:46

@skary: Horváth István is írt róla egyik versében


Horváth István
Tornyot raktam (Hungarian)
Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt. Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett. Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett. Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát, nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát. Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába, csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa. A mező volt iskolája. A természet a mestere. Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele. Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam. Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam. Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan, és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban. Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban. Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban. Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot, majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott. Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem. Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem. Büszkeségem ott kevert a csuszák alatt összetörve, megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne! Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat. "Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat. Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is, és a sors egy legyintéssel így dönti le azokat is. Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet, de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred. Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak, s tetőtlen tornyokról hullunk ölébe a zord halálnak. Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott. Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.

pucikpad = kemencepadka,
törökbúza = kukorica,
csusza = csutka,
eszterha = eresz

skary2024. június 22. 06:44

miabánatazapucikpad? :)