Mikulás

Mikijozsa•  2019. november 28. 16:54

Angyali seregből küldj most nekem
ó, mennyei fenség, kísérőt e dalban -
fennkölt figyelemjelt -, olyan legyen,
mint lelkes kórus, mely hamisítatlan;
földre szállt hangszínű égi kar; kezem
irányítsa lejegyezni  e sorokban
eme történetet, rendre, amint volt,,
ekképpen semmi nem lészen eltitkolt.


 Fel is zendült mennyezet magasán:
körbevett pihentető dalbetéttel;
s én elkezdtem, sorba egymásután.
Olvasd, ahogy következik - ne késs el,
angyalok hangja fülem pulzusán; 


 pici membránom kényeztetve el,
táplálván a ritmust meg a cselekményt;
(én azt veszem alapul érzelemként).

Midőn az történt hogy a Mikulás
kezdte ósdinak tartani ruháját,
s megunt vörös mentéje. csuhás
kellékét áztatta mosodában, hát
mi tagadás betmeni katonás
cuccokra kezdett sandítani, s közben
híres zsákját is kidobta, hirtelen.


Fura de megkért egy köpcös asztalost -
valahogy segítsen neki faládát
pár szöggel összeütni... a farost
tök nehéz,  miből doboz lett, ha látnád,
sok cukorkát , csokit belepakolt;
ám nehéz is lett, s feltűnő leginkább
azon agyalt egész nap, nézegetve,
mégis milyen ruhamodellt szeretne.

Legyen acélosan hideg a szín,
de sima, mint a selyem, úgy suhanjon,
mint egy batmanfigura, rózsaszín
szemüveggel az orrán, csak ne tudjon
senki erről, mert majd ha valakin
esetleg lesz régi cucc szokott módon
beöltözve, mondom, akkor tudd meg,
az nem igazi Mikulás, az téved.

És izgult apóka lám, s az idő
szép lassan hozza nagy ünnepe napját.
El is indult este - settenkedő
körútjára, s ím, elkezdte a próbát,
jó közel várta az első tető,
jött a ládával és máris porul járt,
mert cserepeken ládája meg nem állt.

Majdnem lepottyant, (hűha, ezt azért
még többet kéne neki gyakorolni),
Na, de most lássuk a füstös kéményt;
be is ugrott, hát jelmeze - holmi
erős anyag -, szuper lett, ámde mért
nincs nála semmi? Előbb be kell dobni
a dobozomat, hajtogatta s ámult
nem fért be, jaj elakadt s ő beszorult.

A reggel ott érte, úgy beszorult,
de rájött; célszerűtlen ládikója;
mégiscsak jobb a zsák -, s itt elpirult,
nem lesz hát, az év nagy feltalálója,
pedig annyira igyekezett izgult,
csakhogy terve füstbe ment,szánja- bánja,
de valahogy a kéményből kimászna.

S az angyalkórus, halld, itt lép elő,
fel is csendül a dal, angyali ének;
"Mikulás, Mikulás, eltévedő -
mit tettél? rendes ruhád lecserélted,
ciki kalandot kerestél, de jő
a megmentő sereg, s Te szabad lehetsz"
Ekkor az apóka belátta nincs más
cucc számára, hisz ő igazi Mikulás.

Ki is kászálódott onnan hamar,
csoda hogy ezt így - ennyivel megúszta;
lépteit kísé
rte legott égi kar -, 

hárfa is pengett, de ő nem hallgatta,
régi jelmezét előkapta majd 


belebújt,  a másikat meg eldobta;
a tükör elé állt - magát bámulta.
Nemsokára indul, ahogy Ő szokta...







Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2019. november 29. 19:50

@Perzsi.: nagyon szépen köszönöm, jó estét, üdv szeretettel

Perzsi.2019. november 29. 13:29

Örömmel olvastam az írásodat. :-)

Mikijozsa2019. november 29. 09:38

@engs: örülök hogy te is foglalkoztál eme témával, igazán megtisztelőek szavaid, köszönöm :)

Mikijozsa2019. november 29. 09:36

@Törölt tag: a régi a jó a kóser - kicsit vázlatszerűre sikeredett. lehet majd egyszer jobban kidolgozom, köszi szépen :)

Mikijozsa2019. november 29. 09:19

@Bugatti350: Szia, köszi figyelmed, van azért ebben a kis mesében még javítani való, köszönöm gratulád :)

Mikijozsa2019. november 29. 09:17

@kevelin: köszönöm szépen, ennek örülök :)

engs2019. november 28. 22:02

Klassz kis versedhez, őszinte SZÍVVEL és szeretettel gratulálok! Nagyon tetszik, annál is inkább mivel én is feldolgoztam a témát, akár a folytatása is lehetne a versednek: engs: Az öreg Télapó
Baráti üdvözlettel: -engs-

Törölt tag2019. november 28. 21:03

Törölt hozzászólás.

Bugatti3502019. november 28. 19:20

hisz ő igai Mikulás. !! Te pedig jól írsz! :) Gratulá
lok! (z) !

kevelin2019. november 28. 19:08

Szia Miklós! Mesèlèsben is tehetsèges vagy. Jól szórakoztam