Mi lehet a cél?

Mi lehet a cél, ha a múltba nézünk vissza, mi lehet a cél? Miért találjuk szembe magunkat annyi sok rosszindulatú, régieket lebecsmérlő dokumentummal?
mert tény, hogy az ómagyar kornak nevezett korszak - tudománytalan tudománya szerint, melyről meg van mindenkinek a negatív véleménye, elsőre az, hogy  hogy nem tudni miért, de gyakran és furcsán magyarázkodik, ám előbb beismeri, hogy írásunk abban az időben eléggé nehézkes lehetett, ezt is ők mondják, írják ma, hogy ama régi korban, vagyis annak a kornak az " elején még nem volt [ö], és az [ü] is sokkal ritkább volt, mint ma. Természetesen az is igaz, hogy a latin ábécében nem volt külön betű az [ü] jelölésére, ezért kénytelenek voltak más betűket használni a jelölésére"
Szóval beismeri de mégis elkezd mindenféle komolytalan belemagyarázásokba, nehogy megtudd kedves halandó az igazságot, mert az nekik bion szr. :)
. "És akkor nézzük a közelebbi tényeket! Milyen betűt is használtak az [ü] jelölésére? Nézzük meg a Halotti beszéd első néhány sorát, hogy eldönthessük!"
és itt máris kénytelen megint egy sor hazugságot belenyomkodni, zavarja a fejeket szándékosan, nézzük:
"Mely szavakban sejthetünk [ü]-t? (Az átírásban némiképp egyszerűsítjük, modernizáljuk a betűképet. A magánhangzók hosszúsága néhány helyen vitatható, de ezzel most nem foglalkozunk. Az is lehet, hogy ekkoriban a [gy] még [dzs] volt, de az ilyen, kérdésünk szempontjából lényegtelen dolgokat is figyelmen kívül hagyjuk. )

zumtuchel [szümtükhel] 'szemetekkel'
miv [miü] 'mi'
isemucut [isemüküt] 'ősünket'
gimilcictul [gyimilcsiktül] 'gyümölcsöktől'
wt [űt] 'őt'
gimilcetul [gyimilcsétül] 'gyümölcsétől' (többször is)
emdul [emdül] 'enni fogsz'
gimilstwl [gyimilcstül] 'gyümölcstől' (kétszer)
istentvl [istentül] 'istentől'
urdung [ürdüng] 'ördög'
intetuinec [intetüinek] 'intéseinek, javaslatainak'"

Eddig simán leközölte aí lényeget, de nem tudja megállni, hogy ne nézze hülyének a magyar embert, ezért siet hozzátenni egy csomó hazug és hülye ostobaságot, Én szégyellném magam,. de mindegy ezeket tudja produkálni:

"Mit látunk tehát? Az [ü]-t meglehetősen következetesen az u, a v vagy az w jelölte - a kettő egyébként ugyanazon betű szabad variánsának tekinthető, bármikor felcserélhetőek." Hoppá mégis akkor hogyan van, hogy a következő mondat mégse bólint rá az elsőre? :
" Azt is láthatjuk, hogy a 'gyümölcsétől'-féle alakokban a toldalék magánhangzója következetesen különbözik a tő magánhangzójától, azaz kézenfekvő a következtetés, hogy a korban a 'gyümölcs' szó [gyimilcs]-nek hangzott (és hasonlóképpen az 'ős' tőben is [i] volt.)"
Ebből az következik, hogy aki régi szövegeket olvas, annak kötelező azt a téves felfogást elhinni, hogy akkor még az emberek nem tudtak szépen magyarul beszélni. Mennyire nevetséges ilyen ostoba felfogásokat terjeszteni, mert mi lehet itt is a cél, ha nem az, hogy a régi magyarokat ledegradálja egy olyan tudományos akármi, aki a magyar emberek kenyerét zabálja érdemtelenül, sajnos ezek ilyen dolgok. De nézzük meg a Károlyi Bibliát, amely 1520 julius 20-án készült el, nos, ott is ugye maga a szöveg németes írással készült. Német betűkkel.... Az Szent Bibliánac kezdetű alakban, de ugye később átírták a mai latinos betűkre és fényesen bizonyítható, hogy amit 1520-ban leírtak, vagy kimondtak az mai napig érthető. Na persze erről a (ál)Tudomány mélyen hallgat, nehogy már a magyar rájöjjön az igazságra, még az kéne... he he he :)
de itt van egy másik könyv, mégpedig maga Balassi Bálint saját kezű... utána lehet nézni.
Szeretnék tőle idézni befejezésképpen, íme:
"Elszántam magamban, mint nyomorodott rab,
hajamot megeresztem,
Gyászruhában járván mindennek előtte
megalázom életem,
Titkos helyemen is mind lelkem fottáig
szerelmed keseregjem."

Tehát, ha valaki manapság nem értené ezt a régi szép magyar szöveget, nyilvánvaló át kéne írni neki valahogy így:

Eldöntöttem magamban, mint sóher rab,
hajam hosszát megeresztem,
Gyászruhában hátha mindennek előtte
megalázom életem,
Titkos helyemen is mind lelkem foltjáig
szerelmed ért nyöszörögjek.

Hát ez a vége.