Metaforikus sport

Mikijozsa•  2024. július 31. 10:34  •  olvasva: 119

Meta viszi a labdát, elakad;
Fora odaszalad, átveszi, mindjárt
letámadja egy hasonlat, lecsap
egy hatalmas rúgással -, gólt ad.
S a hátrányos helyzetű kapus
mentegetőzik, les volt, ez gyanús.

Meta lemegy hídba, Fora tapsol -
hova tovább? - kérdezi és zokog,
de miért is, Mert nagy hatással van rá
eme moduláció, nagy dolog ám az -, há!
miden indulatszó, melynek nyomatéka
sajátosan felfogásmentes, de néha

Meta költőikérdést akar használni;
Fora nyilvánvalóan máris fokozni
akarja a feszültséget, de szókincse
ehhez kevés, ezért rátehénkedik a rímekre,
Allegóriák és szimbólumok zuhannak
az égből, mint az eső, nyoma sincs halk
elégiának, legyél hálás olvasó, hogy
nem írtak ebbe leírásszerű mondanivalót

Elvagyunk anélkül is, egymásba ragad
a Meta meg a Fora, így lesz bizarrabb
az ellentét - így - a vége felé, hozza
képeségeink az inspirációra...
eközben, ha szinesztézia akad a tollhegyre -,
ajánlatos, hogy - gyorsan fejezzük be...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. július 31. 14:33

@Rozella: köszi :) mindenki a magamódján észlelheti -, mennyire hideg vagy meleg a metaforája

Rozella2024. július 31. 14:25

...és valóban, rájöttem, a szinesztézia már/még annyira hiányzott...:)

Rozella2024. július 31. 14:22

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mikijozsa2024. július 31. 13:56

@skary: nálad a labda :)

skary2024. július 31. 10:56

:)