Ki sírja ismét

Ki sírja ismét oly negédesen dalát?
hallom megint feljajdul egy sziporkaláng -
nem unja már, bőg, mint egy elveszett najád;
kiáll a térre, énekét szórja reánk...
nem süket senki csak nem is érdekli ,tán
hadd ríja nyers otromba zsengéit a bárd
meghágta össze dombjait s ma szemtelen
magára vonná nép figyelmét esztelen...

Ej, megjegyezni újra éltes emberkék a hír
szennyesen érhet bárkit, ej mily féktelen
ki meztelen hangokat egy sorba leír
szelleme ágy alól kimászik nesztelen.
Szippantsd be árnyékát a gondnak ne bánd
hogy jönnek ellened kitanult vándorok
Kis gyűlölet érhet ma templomok falán
ne menj tovább nincs másik igazság tudod;
Nem lelsz hazát úgysem elévült énekünk
nincs nagybetűs név, emberarcot égetünk.

Kinek melengetnénk reményt hol égre száll
könnyű koromként sok szegényke angyal is?
vészünk nyugat meg nem szabadít, körbezár.
Megméretné sápösszegét aztán az is
lelépne, szia, még szerethetsz ha akarsz.
Mondd, hogy nem érted ezt, ki herdált, az fenyít?
Ne kérj ma senkitől se bocsánatot, harc
az élet mindig, úgyse érhet baj, csak írj
csitítgató verseket, azt hallom rekedt
hangok zajában szól egy új-gitár... figyeld...