Kétarcú Ady?

(Ady elvileg hős, ámbár negatív
gondolatai révén nem csak a vén
europát dúlta , hanem azt is,
akit hazának nevezett; emlékén
ez sem csorbít, kommersz renoméját
már minden oldalról finanszírozták.
"Új" hangzavara nekünk - akkortájt,
felfokozta az esztelen szakadást.)

Túl későn fogta fel, rámoccantak
turhás eszmei erők, s maguk előtt
hangszóróként tolva, promócióztak.
Beteg állapota még-inkább bejött
nekik, mélyvörös állszeretettel
vértezték szabad akaratát, s hitte
egy darabig - jó Dózsa György mellett
ő is egy lázadó, kit megáld népe.

Valójában egyáltalán nem állt
övéi mellé, kocsmákban szájhősködött,
s még akaratlan is célba talált,
mert szemét takarták az élősködök.
Ez megint csak ellentmondás róla,
de jött a kijózanodás fájdalma.
Rá kellett döbbennie, még a zsellér
sorsnál is van lejjebb, ami felváltja.

A szovjet kolhoz meg veres csillag,
milyet a Rákoczi úti Népszava
Székházról is levertek 1956-ban... sírtak
verseiben Sztálin fejét rugdalva
az eladott magyarok, már akkor
érezte, holtvágányra tolt vagonja
is, egy szabad-préda, legrosszabbkor
hunyt el, s a változás a jót nem hozta.

Végül is Ady lírikusként lett nagy,
s noha belekeverték rút közélet-
játszmákba, lírája mégis arany
fényben melengetheti lelkünket.
Az ember Ady annyira magyar,olyan
erdélyi, mint Arany János, nyelve
a miénk, mert megértjük mindannyian.
Megvolt az ára, s a nép megszerette.