kukkantsbeblogomba
Versbolyong a szó agytól agyig egyedül
bolyong a szó agytól agyig egyedül
sikamlós vagy unalmas nem számít
tologatva az éteren remekül
telik az üresség gömbre tágít
kószáló üzenet egymásba ragadt
gubancként növekvő lelki ábránd
jaj, ha a szív oltalom nélkül maradt
árnyalakok csőd tömege kiált
válaszolj miértekre űzd a magányt
kerekre fújt hólyag a tejúton
vágd ketté ezt a csomót ne táguljon
és kábító hintalovad ne ajánld
ne terjedjen tovább meg-nem-értés
hiszen a szeretet nem elmekérdés
most szépül
most szépül az ismeretlen homály
már nem okoz lázat sok hideg indok
szeretni foglak földi ispotály
ámbár a gonosz rám visszapislog
ki kényes kenyérszelő kezekkel
úgy nevelt hogy öröké szépet lássak
tekints rám anyám nézz le még egyszer
arcára fess rózsát az elmúlásnak
kis galamb lesz a lélek teste és
pörögni fog soká a fellegek közt
szabadulását ünnepelve fönt
ám egyszer mégis újból a földre néz:
ó, mily szépek voltak a virágok
meg a lányok suttogja és felzokog
mesztic szerenád
anyám magyar léány, s fogta mert szép
apám sötéten rátette kezét
aztán lettem én, nem tom ki vagyok
tudnám azért de világ elhagyott
éneklek ezeknek a hangyáról
éneklek szürke történelemről
ezelőtt sakktábla volt a lét
s a fekete becsülte a fehért
most is elismeri, hisz pénze sok
elszökik Afrikából és csavarog
én meg itt dúdolok egymagamban
kezemben gitárhúr elszakadtan
szívemben a remény, hogy hátha
be lesz majd tiltva az a sakktábla
négyszemközt a szerelemmel
négyszemközt a szerelemmel az ész
immár számítgatja hány százalékos
pedig vág ám mint a borotvakés
mégis feledi mi kell e játékhoz
bombanő vagy pokolgép a szívnek
sőt kínfájdalom lelkes tűz hevére
csókkal szítja csábítóan liheg -
bele kell halni lassan összetörve
durva kéj - jámborság kever forral
kiszámíthatatlan mennyire józan
ki gondolna rá egy kutyapózban
képes elszakítni egy fura csókkal
méricskéli a viszonyt és rémít
fogy az idő s titokban falat épít
pihe könnyű
pillangó szárnyas újakkal
kis és nagy betűkre ereszkedek
és súlytalan sorsommal
halálig birkózni merészelek
pihesúly nem kompatibilis
ám lehet alatta összeroskadni
s bár sosem leszek szenilis
ennél jobbat bárhol olvashatni
nem tudom kibírnád e ezt a szép
könnyedén öregedést :)
míg szél veri le a kakastaréjt
ebbe szerelem is belefért