kukkantsbeblogomba

Vers
Mikijozsa•  2016. szeptember 26. 07:13

A dupla tükör, vagy a barátkezű pofozónépek

Egyiptomban már képesek voltak  fényképezni
de, mivelhogy az egyén arcát szemtől szembe
mindig kerülték szemrevételezni, érthető, hogy nem
nagyon akart - senki még olyan képet sem festeni,
amelyen a portré a néző szemébe néz...
Ennek oka lehetett hogy fénykép helyett
a tükör terjedt inkább el, mert ha már szembe
kell nézni egy valakivel akkor az legyen a saját
arcmásunk nos, valahogy n így okoskodtak állítólag.
S akkor feltalálták a dupla tükröt, s mondják,
hogy ebben kétféle arc nézett vissza kíváncsi
szemekre. Az egyiken teljesen megszépülve ám
a másikon egészen - másként, rútan, zordan -
mai kifejezéssel élve, bűnösen, tele
mindenféle rossz arcmimikával,stb
Nemsok idő múlva kkezdték hinni hogy ez betegséget okoz,
s megtiltották a duplatükör használatát. Milyen
az ember, mentől inkább tiltják, annál inkább
kell az neki :) ....A papok persze rájöttek,
hiába minden - a duplatükör nem egy egyszerűen

 etiltható eszköz, gyorsan összedugták fejüket és létrehozták az
antimemória tükröt, amelynek akkora sikere lett,
onnan kezdve mindenki odajárt abba tekinteni meg
önön arcmását. De milyen volt ez az antimemória tükör?
Nincs leírva miből, hogyan készült, de ravasz módon
csak egyetlen egy darabot állítottak össze  s utána
soha el nem árulták hogyan, miből,stb
Olyan volt az, mint egy közönséges tükör ám képes volt
megjegyezni és megkülönböztetni az arcokat,
úgyhogy akinek az arca kétszer vagy
háromszor felbukkant a tükörben - azt a tükör már
felismerte és akit felismert azt azonnal
halványabbá tett. A negyedik ötödik belenézésre
már szinte semmi nem látszott és az arc homályba került.
Tetszett ez a terápia a képtől remegő embereknek, mert
így hamarosan maguknak kezdték betudni a sikert.
Elterjedt az a felfogás, hogy tükör csak a rosszat
bírja megmutatni, ám akiből fogy a rossz az mind
jobb ember lesz, így már érthető, hogy az arcvonásai
miért halványulnak el fokozatosan míg aztán el
nem tűnnek, hiába néz bele, keresi alája tekint
vissza, az ő arca egyszerűen nem látható...

barátkezű pofozónépek
megírták egymásnak a fokozórímet
sajátszemű haladószépnek
megírom én is a csókolóm kincset

aláírtuk szeretni jöhetsz
című megállapodásról az okmányt
alá én is hogy míg öltögetsz
a kaszás engem a markából kirostált

s elmegyünk turkálóba böngészni verseket
a tiedet találom magamhoz valónak, te meg
az enyémtől ájulsz el, jól van , olvassál
duplatükör a költészet- turkálgassál

Mikijozsa•  2016. szeptember 24. 17:50

Ha megtalálsz - megkapsz

Én mindig itt vagyok
Rád folyton gondolok
A szívem most is úgy dobog
ahogyan te azt elvárod
Nagy búcsú nem hoz tavaszt
Ha megtalálsz megkapsz

Örökre ifjú maradok -
ezért búcsúzni nem tudok.
Forrón teltek a tegnapok
nem hűlhetnek ki a holnapok
Szép búcsú nem hoz tavaszt
ha megtalálsz, megkapsz.

Éj és nappal egybefolyt
minden csak körülötted forgott
és én olyan szerény vagyok
magamnak vizet sem adok
Hol búcsú nem hoz tavaszt
ott ha megtalálsz - megkapsz.

Mikijozsa•  2016. szeptember 24. 13:52

kölcsönhatás önmagammal

Úgy járok, mint akiben a tudat részeg
hisztérikusan vélem, jó lennék férjnek.
Szimpla furcsa limonádét itattak velem
s most rugalmasan leszek osztályidegen.
Fut felém a pupillámba fészkelő fény
én meg félreugrom, fél bennem a sötét?

Egy nagymamiagyra lenne szükségem, á
kitudja mit forgat fejében és kidobná?
Több lehetőség is lehet hiszti után -
levezetnem mindennapi sétám a kutyán.
Bámulatra méltó ahogy szorong belül
mellkasba jut, s orron át belehegedül.

Mikijozsa•  2016. szeptember 24. 12:20

Hisztéria, vagy költészkedés?

nem tudom, lehet félre értek egy metaforát
de most fedeztem fel eközben a hisztériát
persze eredetileg se ez se az nem volt sehol
s most mint rozsdás szög, kibukkant a zsákból

háde mi a hiszti, ne kérdezed most tanulom
van is egy jó ballada hozzá azt bemutatom:

"Aludjál, aludjál kicsi Ráduly Péter,
Beli, bubám, beli, hamissággal teli.
Aludjál, aludjál, kicsi Ráduly Péter.

Met nem az az apád, ki csűrbe csépel,
Met nem az az apád, ki a csűrbe csépel,
Hanem az az apád, ki az úton szétál,

Hanem az az apád, ki az úton szétál.
Kukuj, bubám, kukuj, belibe, belibe,
Belibe, belibe, kicsi Ráduly Péter.

Tátád hojza kácsit, mámád hojza csicsit,
Tátád hojza kácsit, mámád hojza csicsit,
Kukuj, bubám, kukuj, belibe, belibe, belibe."

Lám a világot cseppet sem érdekli hogy
a gyermeknek ki a papája, de az asszonyt
kerülgeti a hiszti, és kifecsegi, nem tud
csöndben maradni, érzelme uralja eszét.

Mikijozsa•  2016. szeptember 23. 18:43

Paradigmaváltás az irodalomban

jambus vagy choriambus, rövid vagy
hosszú szótaghelyek, kólont kettévágó
metszetek, értelmes bővítmények..., ezen hallok vitákat, 

ezen hát aha, de lehet hogy rossz a fülem, meglehet
Bányában güriztem nemrég :)

Kit érdekel már? Rímtelen dudál itt a gyár.
a néni megírja Papa amíg nem telefonál.
Ismétlődő fecsegés és ugyanaz a téma
ezer "modern versnek lesz nagy poénja"
Én bírlak, te komálsz, ő belém esett
s akkor a kürtöskalácsom feléből máris evett
Ugye, milyen jól rímel :)))
Bolondul versemért aki paradigmát váltott
igaz, hogy hiányzik egyik kereke, de legaLÁBB LÁJKOLT
:), háhogyne, na ja