kukkantsbeblogomba

hogy kilukadtak a lila hegyek
s mentünk bele mint kukacok a sajtba
kikapartunk sok csillogó szenet
cserébe kenyeret adott a bánya

áldom azokat akik velem ott
lent alant egy csőből szívtak levegőt
zúgtak a nehéz ventilátorok
s nyeltük a port meg a lőpor-füstöt

nem számított - mennyi a munka, nem
mert egymásért izzadva lelkesedtünk
igazi élet hol nem csak nekem

hanem a másiknak is jót tehettünk
elfáradtak avult szellőztetők
lassan beomlik s majd eltemet a föld

Vaskarommal támadó bősz erők
testből szanaszét kitépett darabkák
véresre vájt kopaszságok e föld
szép határait akik így kaparták

úgy vakarászták véresre ahogy
a tigris karcol sebeket a tarkón
meg a vállon, kivájva széttagolt
fejekből a szemeket hogy ne lásson

az országnépe és ne találjon
többé itt soha egymásra, nincs Erdély
nincs Délvidék nincs Újvidék sehol

Kárpátalja elfeledve kihaljon -
a világ jóra már sosem eszmél
vége minden jónak arat a pokol

üstbe öntött szép és rút gondolat
olvadásig hevítve keverem
kiöntök belőled egy új tavaszt
boldogat mindenkinek fényekben
gazdagot felhőtlen imasátrat
meg gyöngyvirágos tündérkerteket
madárkák zengjenek háladalt 
hol a szerelem csókokat veszteget


foszforos pupilládból kifénylik 
az isteni méltóság szeress úgy
mint a rigó a párját mindétig
selymes ruhákban sétálj randevúk
ösvényein csak ölelni vagyunk
e földön csak szeretkezni csupán
lenge meztelenséggel virulón
ugye mily szépek a kezek amint
egymást keresik gyorsan-lassulón
minket a boldogság ma kitapint


citromos illatokkal fent a Hold
sárga sugarát tükrözi miránk
és lila selymesen suhog a szél
igazszívekben most lobban a láng
többé nem fáznak aranyos békák
sem a jókedvű denevérek csak
a búsgerlice keresi párját
panaszos búgással és fészket rak
a csalogány ő a legboldogabb
mondd hogy hallgatjuk dalát ezután

énekről énekre kísér a vágy
néked dúdoló hangomra figyelj még 
kitépi a bajok lukas fogát
és körülölel szélrózsás fényesség

danol a szív énbennem csendesen
nem hangos dal de áthatóan édes
nem lehet keserű nem sohasem
terólad zengő kevésbé beszédes 

nem járatnám szám, csak dúdolva mint
a madár ki párjának visz csőrében
finom búzát vagy kenyér galacsint

énekleném hogy a szív törékeny
s a szó gyakran fáj s a  dallam boldogít
az utolsó mámorító csókig

kedveskedve csókkal kelek
megunt inget fel se veszek
van trikóm
hidegvízbe ázik fejem
míg borotvával kezelem
a barkóm
csókra igazított ajak
diszkréten őreá kacag
és már cupp
itt a kávé fincsi habos
kocka cukor kívánatos
nos igyunk
mint a köles ömlik a szó
álmot mesél - felkavaró
körülmény
elmúlt éjjel engem látott
s mellettem valaki más volt
mért tenném?
kutya űzte jókedvemet
honnan tudja én csak lesek
kalandom
megálmodta vagy ráérez
dunsztom sincsen az egészhez
galambom
jön egy ötlet vigasztaló
ölbe kapom gyerünk hahó
az ágyba
kezdjük újra én ringatlak
álmodj szebbet tenmagadnak
ne parázz
sok hely van a szívemben itt
megfértek ám ti benne mind
mint egy ház
akkora itt belül az űr
minden álmotok teljesül
nem tudod?
ilyen vagyok kincsem múzsám
ihlet szállt meg egy délután
s nem titok
vérem felforrt s jöttem feléd
utam állta egy fehérnép
s éreztem
elvesztettem a fejem, ó
minő hiba nincs erre szó
azt hiszem
cipőm orrába botolt meg
ez hihetetlen de tényleg
bosszantó
cipőt cipőért mondtam én
s ő csak nézett hát így történt