kukkantsbeblogomba
Versminden forradalom tévedés
őseink tudták fegyver ellen
csak fegyverrel maradhatsz meg
mégis mi történt, hogy fegyvertelen
csináltak forradalmat -kérdem
ki hitette el hogy a puszta kéz
elriaszt ellenséget - nagy kérdés.
az, hogy élni kell, nem vitás
ebben mindig a jó a hibás
mert minket kihasználnak csontig
s a tömeg egyszer csak felordít
"lázadjunk fel az istenit
az aljas épp erre várt mindeddig
milyen sunyi spekuláció
tömeget utcára küldeni
tank és gépfegyver elé hohó!
kár volt a múltat elfelejteni
megritkult a magyar sajnos
egy forradalom se volt hatásos
"gyülekezzetek a térre
embereink puskája töltve
s mennek önmaguktól - tessék!
nincs ebben semmilyen hősiesség
puszta kézzel mint céltáblák
meg nem rettennek a paraziták
segítséget hívunk- gyilkost
lőjétek szét a világot
halljon meg mindenkisorba
krákog a hatalom acsarkodva
látod testvér - véred veszik
ha ellenállsz hasznot hajtsz nekik
örök tisztelet a hősöknek
akiket nagyon átvertek
azt hitték szegény áldozatok
puszta kézzel nyernek igazságot
ebből az a tanulság ne mozdulj
ha nincs fegyvered várj makacsul
alma és kakasmandikó
kutyafoggyökerét a szerelem
mohás oltárára mégegyszer untig
gáláns legyen hódolat szerepem
mielőtt zubogó vérem lenyugszik
felemelni a fényféle kezed
utánanyúlok szobor-merev érzés
virágzó türelem nyitja tenyered
szép szerelemben nincs önismétlés
alma és szerény kakasmandikó
szerelemkeltő és fiatalító
ó, mily öröm mikor megtalállak
mostantól a csókok megduplázodnak
nincs mese és nincs feltérképezés
mi eddig volt az innen már nem nehéz...
selyem szavakba
selyem szavakba menekül a jó
nem elegáns amit hosszan viselget
csupán tavaszi sétákra való
s mint a virág mely nemsoká kikelhet
holtig bimbóznak benne a szép
szerelmes zendülések mintha csókok
tisztasága lenne maga a lét
vágyakozó ajkai mindig forrók
jó a lány, ha zsenge jó az asszony
aki sokáig csodálja a holdat
jó a feleség - főz és dalolgat
csak én nem vagyok jó s ha jön az alkony
meg akar állni ez a jeges szív
s nem segít semmi csak egy szép hajnalpír
leányszívű Március
küszöbre lép leányszívű Március
vihar eláll fagy is tűnik végre
asszonyszemű csillogással mágikus
napsugarak fürdetnek nevetve
jóanyás nőnap delejzsongása
pillangószárnyakon röpköd felénk
kezdődik élővilág ujjongása
életmámor zsibongása miénk
áldassék a nő - szép világteremtő
szeretettel ünnepelve üzenem
hódolat borítsa el -virágeső
fakadj új élet fakasszd nőerő
köszönetet hálát mondjon ébredő
szép március nyolcat néktek éljen a nő!
kinek kaparászni...
kinek kaparászni majd félfarú nyárban
minek kacarászni ha egyszer a lázban
fekvő tavaszra se várhat már az ember
ó hogy szerettelek szép arcú szeptember
pedig te fosztottál meg gyümőlcsérlelő
mosolyoddal szerelmessé tettél későn
hideglelős testtel átöleltél kéklőn
ó, már nem kérek semmit csak hóvirágot
jóvátenném véle ha néha elhibázod
már nem kérek csak annyit ne menj ne hagyj itt
melletted minden kibírható tavaszig