kukkantsbeblogomba
Versfelboncolt talaj
ágyúgolyóval felboncolt talaj
minden négyzet-centiméterén vérrög
álisten nem vagy itt sose védnők
füvé lett milliárd felkoncolt magyar
hazánkba vissza nem születhető
legjobbjaink sírhantja lelapult
ronda a világ a lélek elvadult
egyre több lesz a lelki szenvedő
levegő szűzhártyáját mondd mikor
és hogyan lukasztottam ki - mert vagyok
vagyok még mint akire rátipor
a vakszerencse és élettől sajog
azt hiszem én is fűbe harapok
s örülni fogok hogyha rám tapostok
utazom
szerény mosolyszigetre utazom
s bemutatom rejtegetett vigyorom
ám ha nem illik oda megtartom
majd csak valahol máshol lejátszhatom
annyira szeretnék röhögni most
kinevetni ezt az életkabarét
csipkedve magam - mint vén obsitost
aztán utána mindjárt jól berúgnék
de nem borral - pálinkával - hanem
szerelmetes mámorokkal csokokkal
éltető örömökkel vegyesen
mikor mit lehetne megengednem
jó érzésből magamnak s a páromnak
mert ki érdekel a holnap - kedvesem :)?
hasizmus
hasista baptista ima:
álld Uram a hasam sima
kenyérrel és ha lehet még
ne kerüljön abba szemét
hasam hasad - hasunkra süt
ver az Óra nagyokat üt
gyógyszergyárt már a brigádja
ki nagyon szeret kívánja
legyen a has potrohos kas
hordószerű kapacitás
mentől nagyobb bő tablettás
mert fontos a telerakás
hasam hasad ki a jótól
hason csúszik de sok jámbor
hastalan beszél a háttér
egyre kevesebb mozgástér
no - létszámcsökkenésre fel
néhány képzelt betegséggel
szuri neki hasra bébi
még a csecsemő is érti
veszélyben a céokettő
klímaváltozást bevető
tanulmány tele tévékbe
szapora nép megy levesbe
hangok belsejébe
hangok belsejébe préselődik
szíveket ront a túlfűtött szenvedély
hogyan oszd el a szerelmet, gyöngít
ha kettőt szeretsz habár dúsabb a kéj
dúskálj míg bírod így az iramot
úgyis leültet a idő nem viccel
utána mindaddig sirathatod
míg sántán eltotyogsz megtört gerinccel
aki kettőt hármat szeret boldog
de ha viszonya megromlik csalódott
és keserű lesz minden perce -kár
pedig jó lenne száz évre valót
lopkodni a boldogságból valahogy
de nem így működik az ajtózár
az idő szárnya
az idő szárnya fura sasmadár
szélesen kitárva lebegtet engem
ha megriad s menekül - visz az ár
elszakít mindenkitől menthetetlen
az élet gondja vizes zsákba rak
elhidegíti szívem s fádalomban
repedezik mint egy szikladarab
de jó lenne azt hinni átaludtam
repül velem ismeretlen felé
örök szeretet partjait lépi át
már visszanézni se enged többé?
ó, csak tréfa ez az egész potomság
menet és időjátszma - forduló
porszem vagyok de el nem pusztítható