kukkantsbeblogomba

kedves félnótás ne hidd
hogy számít a nívó
gagyi dalnok vagy király
hadd legyen kihívó
minden amit alkotunk
csak egy rózsabimbó
ha letépik hervad ám
a silány ma frankó

megdöbbentő félnótást
szeresd mindig szörnyen
rajongj érte ne csináld
mert ha híre csökken
kipurcan mint góliát
nagy kár lenne kérem
nem lesz aki untasson
poétika téren.

S a költészet nagy dolog
félnótás is alkot
minden sora nyikorog
nem kell elolvasnod
csak bólints rá ne tekintsd
hogy sántítva cincog.
úgy szeretem őkelmét
mint pácban a disznót

oly nagyon kedvelem
szeretem ki kontár
csak engem mellőzzön
zengjen róla zsoltár
ám ha engem okol itt
hogy miattam ágál
áperte szólok hozzá:
keveset tanultál!

nem tudom, lehet félre értek egy metaforát
de most fedeztem fel eközben a hisztériát
persze eredetileg se ez se az nem volt sehol
s most mint rozsdás szög, kibukkant a zsákból

háde mi a hiszti, ne kérdezed most tanulom
van is egy jó ballada hozzá azt bemutatom:

"Aludjál, aludjál kicsi Ráduly Péter,
Beli, bubám, beli, hamissággal teli.
Aludjál, aludjál, kicsi Ráduly Péter.

Met nem az az apád, ki csűrbe csépel,
Met nem az az apád, ki a csűrbe csépel,
Hanem az az apád, ki az úton szétál,

Hanem az az apád, ki az úton szétál.
Kukuj, bubám, kukuj, belibe, belibe,
Belibe, belibe, kicsi Ráduly Péter.

Tátád hojza kácsit, mámád hojza csicsit,
Tátád hojza kácsit, mámád hojza csicsit,
Kukuj, bubám, kukuj, belibe, belibe, belibe."

Lám a világot cseppet sem érdekli hogy
a gyermeknek ki a papája, de az asszonyt
kerülgeti a hiszti, és kifecsegi, nem tud
csöndben maradni, érzelme uralja eszét.

Lehet sajnálni bármelyik szegényt, - tudom jól
hát persze!Voltak ám - megannyi "szponzorok".
Hasznot húztak a jámborok mély nyomorából,
s megteltek végig itt velük a padsorok.

Gyűléseztek, maguknak tisztséget kiosztva -
szétlopkodták jövőd...meddig tehetik ezt?
Újra s újra uszít, ki sajnál téged itt ma,
ne feled, vannak elvek, szép nézetek.

De a pénz csőbe húz, a nép hiába harcol,
nincs garancia, mert osztozni nem szeret
aki az élre áll, s vezet. Lelép, ha markol -
és cserben hagyva lám, változnak rendszerek.

És a költő bolond, ha mondja, be ne dőlj, te!
Csak csöndben ellenállj. Ennyi most a dolgod, vigyázz,
ki nem vesz műkaját, rakásra telefont se,
annak még van tovább, hitelre nem bukik, vár.

Szép jövő jön, s a félelem elsuhan
imába foglalt boldog percek kora
hol senki majd pár fillérért nem rohan
készülj ember nyílik bőség szaruja

Eddig néhány kiváltságnak güriztünk
ezután már magunk is boldogítva
pihenten s öröm telve tekinthetünk
elégedett lesz aki megéri bízva.

Nulladik típusú ünnepen
Jézus szenvedéseiről áradoznak nekem.
Értünk tette, micsoda kegyelem!
Mondják és a szemük csillog hidegen.

Fényes épületek és paloták
A kereszten fizette ki eme pompát
S mit ad a szegénynek, te mondd
perselyt, melybe utolso filléred dobhatod.