kukkantsbeblogomba
VéleményBárki süthet egy sütit
Bárki süthet egy sütit
de van egy színt, amely alatt
megkóstolni is kellemetlen
így van a versírás is
ott is létezik egy színt
amely alatt halpiacon
érezheti magát az olvasó
nesze neked költészet :)
Most az egyszer
Most az egyszer sírni fogok
hadd könnyezzen ez a test -
melyben 65 éve lakom, hogy
ökörségem kinevessem...
Vajon az ökör hasznos?
Nem bánt senkit se, de lám
a birka hasznosabb, nos
elég a tréfából, komám.
Bőgni kell, hadd sajnáljon
hadd szánjon mindenki, jaj!
Lelkifurdalást kapjon
aki olvas, fájlalja
én helyettem, hogy ez van.
Bánkódjék, küldje könnyes
sóhajait, ez nálam
nem szokás, de nem érdekes :)
Hátha ez nekik a legfőbb,
régen is voltak pénzért
fizetett siratónők,
kérek önkéntes-kesergést :)
Szerkavarók tévedései
(Hamisfasírtról leírás)
Szerkavarók hetykélkednekhelyesíráshoz ó mennyire értenek
de a gondolkodás módja,
az az a felfogás, melynek van egy kódja,
azt azért a helyesen leírt
ügyesen összeállított, hamis fasírt
már nem tartalmazza, mert hús
amiben izom van, a többi páradús
növényi származék, ilyen
a nyelv is, és ne mondd hogy á, az semmilyen!
Igenis nem mindegy hogy pidzsin
vagy kozmikus kulccsal nyitható a vitrin,
melybe kirakom szívemből
a rezgéseket ; engem ne az érdekből
összefogó szerkavaró értsen,
hanem aki a tiszta forrást még képes
felismerni, a többi csak helyesírás,
de kinek az utasítására?
na ez is megér egy másik fejtegetést :)
Moslékos széken a költő
Moslékos széken a költő
moslékos tálból csemegéziknagy elődök versmaradványait.Egykor Ő is Múzsa kegyeltje volts egy napon elkérte jussáts eltáncolta kéjencekkel.
Eltékozolta vámszedő finnugristákkal,el metálos dalokat okádó linkekkeltestüket áruló könnyűvérűekkel.
S mikor már semmije se maradt,kéregetettde barátai, tesói elkerülték, vége!haljon éhen aki ezt elkövette.
Látta a költő, hogyan járt, mi az árabánatában a disznóknak verselts azok hálából a moslékukkal kínálgatták.
Egy napon megcsömörlött és elbőgte magát:Ó, az én Múzsámnál mennyei ambrózia a menümiközben moslékot zabálok, és megesz a tetű!
Elmegyek a Múzsámhoz, bevallom trehányságom.úgy is tett, felállt a moslékos székről ésúgy piszkosan beállított érzelemszegényen.
Elejébe szaladt múzsája, repeső örömmel, s behívtaJöjj, egyetlen szóra érdemes fiam, s mindenem, ittmindenem a tied, lépj gazdag hajlékomba, vártalak.
De a költő lerogyott zokogva, nem vagyok méltó -nyögte elkeseredetten, lealacsonyodtamés lelketlenekre pazaroltam tehetségemet.
Emeljétek fel mosdassátok meg s adjatok rádolmányt, attilást, cifraszűrt, ami ráillik,szólt a mentoroknak e Múzsa s mirtuszt font fejére.
Látta mindezt a Múzsa másik fia, egy virágénekes,toporzékolva feljajdult, mert ő soha nem kért semmit,Népének szolgált és nincs még hírneve sem.
- Fiam, szólt az asszony Múzsa, te mindig velem vagy,de ő elveszett, mintha már nem élne, tengődött,de most megkerült, feltámadt kábultságából, vigadjunk...stb.
Turkáljatok
A szó kevés - valamit önts még
kirabolt agyakba, egy kávés
kanálnyi humort, egy könnycseppet,
egy új gondolatnál könnyebbet.
A szó kevés, sikolts, vagy hallgass,
ezentúl nem te vagy a farkas.
Megbocsájtom nektek, mert nincs ész
felfogni, mily kevésbé merész
kimondani mit mindenki sejt,
s nem csinálni belőle röhejt.
Turkáljatok orrotokban mind,
végül, mint taknyot, továbbpöccint
az idő, magyar-sors vagyunk ám -,
néhány proli az utcasarkán.
De merjük kimondani, hogy nem,
nem játszunk se pénzért, se ingyen!
Ide juttattak törvényesen,
és nem működik bennünk az igen.