kukkantsbeblogomba
SzerelemVirág a párkányon
Virág, mely nekem maradt
Tőled , véglegesen roskadt.
Úgy ül ablakom párkányán
Mintha egy rút a kertész lennék.
Mindig csak bánatosan néz ki
Keresi gyászosan a menekvést
Vonat érkezik egy állomásra -
De nem szerelemek vonata.
Vágyakozás lassan körülölel
bennünket, két elkésett lelket.
Este lesz hamar, hosszú alkony
jön valaki? Arra nem számítok,
Csöndesen bolondulva
(A vers témája nem valós történet és bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve :)
Csöndesen bolondulva egy nőért -titkok lakatja széfbe összezárt
Imponált neki, élt-halt szeretőkért
imádtam lelkét mert jellemszilárd;
kitartón várva vissza, nem zsarolt -
csak sejtések suttogása moccant,
félfába szorult testünk maszatolt,
szavak sikamlása földre loccsant.
Vágyak ereje rejtélyek csókját,
mint másnak a kupicát kimérte...
hogy majd a szánk forró méz kancsóját
fenékig lopva elfecsérelje.
Ó, sejtelmekben sajgó szomjúság
kisírt szemekbe vájták mély kútját
a rejtett fekhelyeknek s elmúlatták
ideánkat örömlopó medúzák;
Hűtőbe kényszerítve, lefagyott
titkos szerelem jégkockáira
néha úgy gondolok én, s hallgatok,
mint aki sosem nézett asszonyokra.
Szeretlek
Szeretlek, jobban, mint ahogyan te szeretsz
nem fáj milyen vagy, azt se, hogy netán megvetsz.
Szeretlek titkon nézni, mint nap e földet
mikor látlak, akkor létezel körödnek.
Szeretlek örömmel csak ennyi ez a dal,
s ez végigröptet az életen túl hamar.
Ketté nem törhet a világ míg megvagyunk,
az én dalom végtelen, soha meg nem halunk.
Még brekegnek
Még brekegnek nagyhangon szerelemről
Ó, a költészet annyira hangos,
Mint tóban békák, koncerteznek kezdők
Ott áll a parton egy igazi szerelmes, ő néma
Csak a szíve forró, nem illik rá a séma.
Vajon miért kell bizonygatni annyira?
Tán az álszerelmes önmagának beszéli be,
Tudna ő is szeretni, de nem érdemesült áldásra.
Énpedig itt állok, szép szerelmem, hidd el,
Ha nem szeretnélek rég megírtam volna tisztelettel.
Pehely felhők
Fönt pehelyfelhők, pesztra foltok
Lent combig ázott füzfa lombok.
Celofán mögül néz a földre
A jóisten, és mos a könnye.
Fákra kúszik a bolond szél
Ágak között purhabot kér.
Nincsen persze, hát el is csügged
Levél ragad levélre disznek.
Így szép várni kurta napfényt
Pindurka tért -, mennyei reményt.
Pehelyfelhő tenszivedre dermedt,
Nem látlak bár, vad nővágy kerget.