kukkantsbeblogomba

mint virágban alvó méhecskelány
párnán nyugszik fejed 
hajzatod hullámzó kis óceán
hajtincses egyveleg
alszik a világ kopaszok a fák
ablakban macska ül
csöndben készülnek újabb balladák
szakad egy sapkafül
minden könnyét elsírta már a tél
fagy helyett olvadás
bajszommra dermed a laska dér
árt a csókolgatás
kiszívja erőnket a szerelem
csókokba ringva küld
érzelmek rabsága szertelen
s az elem lemerült
zörög néhány cserép a háztetőn
ázik Ámor s vacog
lyuggatott szívembe nincs hova lőjön
végre nyugton alhatok :)

Téved a kéz is - az emberi tett,
de csak jót szívlel a szív,
mert ha rossz jön, az a fájó rideg.
Téved a szúnyog néha csíp,
azt hiszi, ereinkbe csorog a tej;
gyarló az ember bizony -
tudja, mikor van, hogy tévedni kell;
s picit romlik a viszony.

Tévedés a szerelem is talán -
de jó hogy tévedni jó;
némi túlzással szerencsés arány -
olyan, mint egy sörnyitó!
S a palackból kijön a nagy Szellem,
s mit mondhatnék kedvesem?
Bocs, tévedtem de beléd szerettem,
ez lett az én végzetem.

egymásba koccannak a hét
téli napjai mert 
lehűlnek a sínek s a fék
nem fog... torz - összement 
élményeket szül a világ -
törölni akarok
jó néhány cukros krónikát
de ha kimaradok
a szerelemből nincs tovább
nélküled csak hebeg
a lélek és bús irományt
ró papírra kezem...
kábult szerdáknak főterén
piros szemüveggel
jéghideg padra dőlök én
és megáll a vekker

szép jelen álmom e versben elég
mosolygó arcod a báj
füstöl a színes ikon-mesekép
hamuba harap a száj

szívem örökre bezárom - igen
szürke szavakra sajog a zár
zakatol az időkerék - viszen
hátul a tükör - üres homály;

megreked alszik a gondolatom
mormota elme pihen .
álmatag őrzi reményem, hajóm -
éltesse gyönge szívem

kedvesem ennyi a lényeg a szó 
boldog időnket üdíti a tél
hamvad a tűz is zárul az ajtó 
hallgat az éjben az uncsi sötét

álomutópia légvonatán 
virul ma is a szerelem
látom a hajdani arcod arám
minden a mennyben ilyen

bűnöm a vélt-igaz - én tudom ezt
mert kitaláltalak önmagamért
láttam előre szemedben a jelt
loptam a csókod az én kedvemért

retten a szép-liget új szeleket
fog ki letörik az ág
tél foga éles - a párna hideg
éhes az árva - madár...

szomorú melegség e szív zeném
bódorog ma benne Ámor - felém néz -
majd elszelel, ó ne hagyj el remény
az élet edényében lötyög a méz

csurranjon nekem is nagy néha langy
édes mosoly ölelő kebel napfény
kapjak tüzes csókot de hangtalant
adjak édes perceket - hozzám beszélj

tagadd le bánatom, mondd hogy - malőr -
hisz bennem a képzelet mindig érted
csakis érted kesereg, még ma jöjj

pompás delej erődet töltsd reám
kesergő dalom engesztelje szíved -
szerelmek istennője - jöjj hozzám