kukkantsbeblogomba

A történelem szerint - mind paraszt -
aki magyar ; - lássuk csak, 250 kerek évig
ki szelte el kenyerünk? ne firtasd, 
mert sógorék kezet mostak könyékig;

és ma sem ura sorsának e nép,
csak magyarul beszél aki irányít -
magyarul a tőkés, a tőzsdegép. -
a bank, de "jót akar" ám csak silányít.

A történelem szerint úgy vagyunk,
mint a bivaly - kit kényes szúnyog csócsál
mégis mi vagyunk másnak a brigántik?

Hamis a könyvekben minden - s fogyunk -,
mert ez parancs, erről jajong honatyánk,
de rideg szemében nincs ott a pánik...

tedd fel magad legfelső polcra - s nézz
örömmel sikereidre ne mindig
hibáidra csak, hisz az nem nehéz
inkább használd ki lehetőségeid

adrenalint az agynak feromont
az orrnak ne riasszon el külső zaj
se belső döntéshiány bár borong
a lelked, sugározz ki a fénylő tant

nem igaz hogy ennyi tolvaj ügynők
kívül-belül mardosó létezik, nem
az ember ennél több isteni erőt

több emberi együttérzést ismer
és van határ van tudás szeretni még
embertársunkat nemcsak valamiért

megrepedt külső burka egy hangnak
eltéved bűnnyögés vékony komponense
mire észrevettem már beleragadt
s most nem látom ki a csendek delikvense
büntetlen süti el fegyverét réten
vagy éppen a fülem mögött, ki tudja
mi jön még, egy eltévedt hanggömb talán
s a hírekben a bemondó lehazudja
de mindegy úgyse fogom hallani eztán
csak azt hallom, hogy kint sérült szilvafán
duruzsoló darázs papírhangokat küld

Hétvégére szusszan a toll, pihen az olvasás...
megáll a költő, szemében szelíd simogatás.
Ó, derék olvasók, de jó, hogy összeköt minket
ily sok-sok betű, tisztítsa lankadt szemeinket.

Voltam én is része - tehát, az irodalomnak
birkóztam, babért szerezni eme Birodalomnak ;
De már itt a nyár, lelassul mibennünk káprázat,
hol merre kószáljunk? már hirdeti sok táblázat.

Nini, amott egy ajtó, nyomjuk le a kilincset!
Nézzünk ki a szabadba lássuk mi merre vezet?
Túrázni fel, hátizsákom pakolom hát én is
Puszilunk mindenkit, vándorbotomban az extázis.

Mások elgondolásai,
megrögzött tézisei
engem elkerülnek.

Van ám saját teóriám:
alapvető ideán
fogannak a versek.

Bárki hiába manipulál,
nincs önmarcangolás -,
nem kell védekeznem!

Megértést köszi, nem kérek,
kóstoljanak, engedem.
Nem aggódom, nem túlzok.

Tudom, hogy tudják, hogy félnek
miértre furán néznek
s az utak eltérnek