kukkantsbeblogomba

Lám, a művészet útja mégse bármi:
indulás előtt kell érezni
már duzzad bennünk a koptatás vágya
ceruzák tollak gyors fogyasztása.
Minket figyelgetnek ideát keresve
az olvasok, s tán tudást sejtve,
kíváncsiak persze, önművelésünkre.
Nem csalódnak? képesek vagyunk-e
nyújtani verseinkben harmóniát?
vagy csak megzavarjuk néhánynak agyát.
Volt egyáltalán értelme annak,
hogy ecseteink sörtéi kihullanak?
Kicsit másként szemlélik a verset ők
sokkal komplexebben látnak benne hőt;
sokkal finomabb az éhségük arra,
miként homályosul elő metafora.
Mondhatnám, szinte ölükbe hull
mit nagy nehezen a költő egybegyúr.

Á, ez csak melléktermék, vagyis snassz
mondaná a kritikus, na akkor szevasz :)

Mosattál már agyat?
Most féláron is elvégzik
Ha nem mosatsz, akkor troll vagy :)
Tettél már vécéülőkét a
Művészet szentélyébe?
Engedtél már bele minden
Haszontalanságot?
Használtad e könnyebbülésnek
A verselős módszereket?

Mosatni kell ám a gógyit
Nem kell figyelembe venni többé
Azt sem, hogy aki művész
Az teremt, neked csak az
A dolgod, hogy kiírdd msgadból ami fáj 
Ami már eldobandó, küld a versbe
S aki nem ezt teszi az egy troll.

Mosass agyat, majdnem ingyért
Aki megbélyegez annak hidd el
Hogy ő mindenkit szeret -
De most éppen téged mégsem
Ugyanis szerinte te troll vagy
Nem mosatsz agyat, tehát
Nem szeret, csak azt aki mosat
Ilyen az újfajta költészet, stb.

Analfa Béna azon kapva magát
tükörben kezdi látni minden gondolatát
magasan feltartja, hogy jobban láthassa
mert ő a kőltészetnek nagy nagy lapmunkása.

Hegedül a Múzsa, éppen ír Analfa, hej,
megfagy a levegő, ropog a menybolt lakhely
ó fentvaló, most, most alkot e Béna lángész,
mint Micsurin, beoltja a prózát és, és kész ;
egymás alatt a sokatmondó új stílű líra -
kvadrátba számítva, már a tükör se tiszta.

Tele metaforával, meg be nem teljesült
vidéki Dulcsinéás fohásszal, megsűlt
malac szívecskék fájdalmával, ó, érzelmek!
A sárgarépát ti meg azért ne főzzétek,
kalapál a fülemben valami, ha hogyha
elovasom, ez a Béna a legjobbat alkotja...

Egy magamtól értetődő módon nem lehetek analfabéta
Hisz  olvasok, és nekem úgymond a szó, rezeda.
Ám, ha verset írók attól még lehetek betűmuszka,
attól hogy versbe szedem,  miket nem tudok. na,
hogyha tudnék  írni, például nem tudnék oximoront,
vagy paradoxont, sőt metaforát se, hisz nem vagyok bolond
éppen akkor tanulni, menet közben, amikor alkotok, á
az kizárt.
Nem vagyok szakértője az analfa-betűvetésnek,
s nem tudom, mások tudják-e énnálam ezt tolerálni,
mégis bevallom, másként hogyan tehetnék!
Merem remélni -, nem hatok negatívan másokra emiatt,
hogy e kérdésben kihagy valami a fejemben, stb.
Mert az analfa-betűmiska többnyire andalog, máskor meg áll.
Halvány emlékeim vannak azért, hisz valamikor

még töröküllésben írtak az írástudók, de kérdem
magamtól, vajon a versíró írástudó-e, vagy nem?
mert, ba nem akkor meg analfa Betű Miska...
ennek sajnos nem könnyű a végére járni :)

Randa boszorkányok, pidzsin szavakat keverő
lustaságukban ki nem mosott fazekukba kotyvasztó
utálat és unalomszövegeket, ó ez kinek nyerő?
mert ugye, az ember elkolomposodik s ez borzasztó
élvezet néki, banyák mákonyát magába ömleszti,

Gyertek ti, fésületlen, kócos világot utáló drágák,
kivénhedt lapszolgák, katonásan billentyűt kalapálók,
oly szép amit kiterveltetek és oly botrányos "finomság"
aki belekóstol az háborodottan felnevet, gágog.
És ti boldogan odaégetitek a körítést, hoplá
úgy segítsen ísten, meghalok ha hozzá nem szólnáááá