kukkantsbeblogomba

(erőltetett humor)

aki nevetett az nevet evett
ezért nem nevetek, s nevem se vész el;
aki zabált az zabot hegyezett,
s aki majszolt az majommal ebédelt.

de mit csinált aki csipegetett
talán épp burgonyachipset abrakolt?
degeszre tömni azzal se lehet
bár ízlelgetett még mellé spenótot.

kérődzik a marha rágcsál az is
pedig nem is rágcsáló - csámcsog mégis
hisz újra csócsálja amit betermelt.

duzzasztja hasát az összes szamár
kórót legel gazból vígan bekajált
kecskével versengve mindent elnyelt :)

Egyszer egy finnug-róka a farkát

figyelgetve rájött - mily végzetes baj

mely utolérhet egy finn állatkát -,

ez  megviselte és lett nagy elmebaj;



be is bujt egy finn-barlangba, s legott

nekiállt titokban kiegyengetni -,

simogatta, húzogatta, s finn-Got,

de lám, odatévedt egy rokon maci.



Figyelj, mondta neki "én vok magyar,

tudod, az aki a farkadra ülök,

s akkor mingyár egyenes lesz, hamar

engedj be, hadd segítsek ne gyötrődj."



"Ném tok mágyár, nem tok" nyögött a finn;

Jó, de akkor mért mondtad hogy rokon vagy?

"Na, tényleg, mondtam volna ezt, odakinn?



Mondtad, mondtad, s hazudtál - úgy látom

Nemhiába állandólag görbed farkad,

Mars ki! hisz nem is tied a barlang...:)

de sok kan puhárafőtt és elfogyott
ó, füvespuszták utódja, de gáz
hogy szarvas után már nem szaladgálsz
s nem rágcsálsz többé mást, csakis bogyót :)

lám, jó az isten - nő a húsevőfű -
 vadlibákat zabál a legelő,
s a gízgazt  a vadakat-terelő -,
így lesz nyárspálcából majd horgolótű;

most -  évvégén úgy elnézem odakint
a réten szép kacsamellbe harap
a kancsóka és annyira elhízik,

összeszalad a nyál a szájakban;
nyam, nyam, ezerédes harmatfüvek
fájnak rátok gyepre-éhes innyek.

szerepel a háttér Paprika Jancsikák
ti csak bábok vagytok bio-képkockák
kellékek a szemfényvesztésre követelj
új rendszereket s jönnek új színészek

és lejátsszák neked lesz új devizaszám
újra megetetnek olcsó kölcsön botrány
mégis rossz oldalra állsz s dőlj hátra nem baj
néha nem is árt egy kevés elmebaj

nekem is van forgatókönyvem azt játszom
hogy nem is vagyok ezen a világon
csak egy moziteremben üllők délután
s leejtettem a pad alá kis pipám 

szeretek tákolni tréfabanánt
humormagokat ültetni s a lényeg
csakis olyan fülbe amely kivájt
ekként nevettessenek meg szegények

engem is mint búbánatos fazont
mert kié a banán azé a mámor
foghíjasnak banán kell s nem a csont 
megrágandó ajándék akárhányszor

roppant izgalmas mikor felröhög
egy sima karót nyelő üresfejű
méghozzá persze semlegesnemű

s akkor mint a rossz robot felpörög
szerencsétlen eszi a tréfabanánt
nyeli le mint réce a celofánt