kukkantsbeblogomba
Humorszerepel a háttér
szerepel a háttér Paprika Jancsikák
ti csak bábok vagytok bio-képkockák
kellékek a szemfényvesztésre követelj
új rendszereket s jönnek új színészek
és lejátsszák neked lesz új devizaszám
újra megetetnek olcsó kölcsön botrány
mégis rossz oldalra állsz s dőlj hátra nem baj
néha nem is árt egy kevés elmebaj
nekem is van forgatókönyvem azt játszom
hogy nem is vagyok ezen a világon
csak egy moziteremben üllők délután
s leejtettem a pad alá kis pipám
szeretek tákolni tréfabanánt
szeretek tákolni tréfabanánt
humormagokat ültetni s a lényeg
csakis olyan fülbe amely kivájt
ekként nevettessenek meg szegények
engem is mint búbánatos fazont
mert kié a banán azé a mámor
foghíjasnak banán kell s nem a csont
megrágandó ajándék akárhányszor
roppant izgalmas mikor felröhög
egy sima karót nyelő üresfejű
méghozzá persze semlegesnemű
s akkor mint a rossz robot felpörög
szerencsétlen eszi a tréfabanánt
nyeli le mint réce a celofánt
hosszú lista
rövid ismeret hosszú lista vár
erő nincs ha kedved elhagy tanuld meg
lelkedből amit mondasz vissza száll
kalap alá nő a haj s nem hajol meg
még a hajszál sem görbül ez komoly
bizonyos esetekben bölcs ki hallgat
mért durva gyilkos arcán a mosoly
hisz a bohóc is vidám lelkialkat
emberellenesé tesz bukszaláz
viccből fizetik a permetet ott fent
milyen jó buli leszórni s a gáz
ugye szép hajnalban a sorrend
világméretű hecc - ürge ellenes
aljassága poénosan szellemes
egy fűzfapoéta
egy fűzfapoéta, kérem
fején viseli szerényen
a szomorúfűz fejékét
mégis vidám egyébként
nézd a fűz miként csüng alá
mintha ágait kínálná
szép fonat lesz a kobakon
ihleted ne apadjon
ó költő - öntsd dalba lelked
és küld annak kit megillet
meg ne torpanj! tiéd a szó
s a babér szívet hizlaló
nincs nagyobb dicsőség - hiszed?
rímekre füled sem süket
hopp itt miközben kompon állsz
kiváló strófát komponálsz
egy fűzfapoéta nagy ám
slágert ír a körtefán
s ha le is pottyan egypárszor
visszamászik önmagától
ceruza vagy toll nem számít
ki durva szót dallá lágyít
az oly remek rímeket gyárt
melytől a könny potyog alánk
kire a sors rátetéz
(elképzeltem magamról egy olyan szituációt,
amelyben újfent 40 éves vagyok :)
Félfüllel hallani, susog a nád -
sustorog, pletyózik a világ;
"kergetik a szerelmet" űzik el,
nem kell jó érzés, a lány kicsinyel,
nem kell felesség, a másik csapodár.
Házat építenék negyvenéve - kár!
szingli a szomszédlány -rám se néz,
s már azt beszélik a sors rátetéz.
Repülj gólya, kéményemre már!
(sehol nincs gyerek - jobban kalkulálj)
nyugatra mennék, hiába nő ez a gaz
nem bírom ha itthon egy lány kikosaraz...
Sebaj, majd nőni fog a vagyonom -
nem is térek vissza haza, csak gazdagon :
"Ide a pénzt, ne dumálj! s most iszkolj,
szerencséd, hogy nem dörrent el pisztoly.
aztán jön valaki - távoli rokon;;
haza hoz kifosztva -s levert vagyok nagyon.
Közben a gólya épp repülne odébb
s én persze - megint udvarolnék
nagy örömére a lánynak szerelmes leszek
(habár ez picikét késedelmes képzelet:)
Végre - úgy néz ki lesz egy kis lagzi,
de nem afféle izé... "retro", farsangi.. :)