kukkantsbeblogomba

Ahol az arcod világít, nagyon,
oda menjünk vissza - hol vár a vadon;,
Kell még egy kulcs, egy végső tánc veled -
aztán az út rövid lesz, fogom kezed.

Néznek majd ránk kik maradnak helyben,
kiknek az idő ketyeg porhüvelyben.
Még árnyék sem követ, csak te meg én -
kérlek ne néz vissza a hegytetején

tüzesebb a létem, mint tavaly
másnak tán szokatlan, s bizarr
ne mondd hogy harmadolt az idő
belőlem még sok átütő
lukasztja a szokás görbéit
dönti a ma rögeszméit

tüzesebb a viszonyulásom
lassú átalakulásom
megállt, mint az inga s leng vissza
játszik bennem a turbina
Szeretem családom feleségem
messze még a holtpont az égen

kezdődik a végtelen mint a mag
a földből növekszik elő a formák
számos változata s vele halad
a lélek mintha ő rendezné az áldást

kezdődik lassan de biztosan nő
terjed minden irányba úgy követném
de nem hullhatok darabokra nő
a végtelen s én is vele szőrmentén

olyan jó mert benne vagyunk mi mind
sőt soha nem lenne jobb nélkülünk ám
ha itt vagyunk tegyünk együtt valamit
nosza, adjuk hozzá hitünk javát

kezdődik a végtelen szeretet
áthatol beteg szíveken kigyógyít
úgyse várom maradok veletek
ideér s a bajból végre kifordít

Vess végett, ne vádold anyád-apád,
Ne vádold országod népét, ne a kis hangyát!

Élj szorgalommal, senki nem veszi itt el nyugalmad
Senki nem lop e hazában,
te vagy lusta meg hanyag ;
Kiülsz padokra, éhezel talán?
Inkább iparkodnál a a hét mindennapján
Ne kérj, ne várj többet,
mint ami neked jár!
A kapzsi ember sosem lakik jól,
Élete rideg és sivár.

Most már bölcs a költő, s ha oktat
Fülét se bántja hamis elán ;
Úgy tesz, mint aki eldalolgat.
Kiül tolászkodni fecskefán.

Hatnak rímei, célba - érnek
Színekbe bújtatott műve mind
Kap sok elismerést. Jók az érvek,
De sajna, túl kevés könyvet írt.

Míg más megunt témákat újít
S  figyelelmet  felé reklám  biztat
Tapasztalatra a régi nem ad semmit,
Szélmalom harc az írás, kaland.