kukkantsbeblogomba

Mily merészség csöndben köhögni, ó
lábujjhegyen járó rózsám! lemértem
fázós szavaktól rímben vacogó;
sorba dermednek meg a zajok, érzem

már minden elnémult, hidegre tett,
mint a must, hadd forrjon hangtalan addig,
amíg majd begyújt, s éget neszeket;
az alkohol lázad már - józanodik,

itatná magát, de csend van, s homály ;
csak én köhécseltem visszafogottan,
s ekkor hirtelen elmosolyodtam,

mert íme sorba rakottan sok pohár
koccintásra vár, igyunk a csöndre!
készül a nedű, érik zalagyöngye.

1.ének
mézes lébe tejes mákos estén
öntöm szívem mintha égne bent
cukros vízbe áloműrbe esvén
általaszom mától a jelent
tündértájba éberségem oldom
mesék jönnek elő lám a lanton

tiszta égbolt köd és pára legyünk
láreszek és tündérek között
s hadd legyek e dalban üde lelkűbb
éles szemem úgy keresi Őt
s elkántálom néhány sorban halkan
ami történt velem e kalandban

hárászkendős jó-anyám előttem
s követem futva mért siet ott
jaj csak érném utol végre közben
mégse bírom távolság se fogy
hova tűnt el? talán nem is ő az
kísértetek csalogatnak igaz

vagy nem igaz senki sehol eltűnt
játszik velem meg se hallja tán
hogy kiáltsak mért nem érzi lekünk
közel vagyunk hegynek oldalán 
sűrű erdő hová rejted édest
ott egy csapás futok máris érted

jól sejtettem ajtó vár rám üdvös
a felírat kopott régi rajt
de a kilincs gyöngyarany ezüstös
meg se állva le is nyomtam azt
tiszta szívvel gyermek lettem újra
ott állt anyám könnyes szeme hunyva

megtorpanok - szólnom kéne kiért
rohanok s szakad rólam a víz 
ekkor egy lény tündéri teremtmény
közénk állt s gyorsan máshova vitt
ennyi volt csak nézek vissza s látom
ö már nincs ott látomás volt álom

méla lesben várok s jön a szarvas 
agancsán tizenkét gyertya ég 
feldúlt szívem jól figyelve hallgass
szép ez a nő ki erdőkben él
hosszan várok s a nyilam felajzom
bukik a nap s ím kilép egy asszony

szalad a vad rémülten rohangál
de észre sem veszi a szépség
csodabogarat lel de épp elszáll
apró kis szárnyacskáin kékség
beljebb kergeti annyira tetszik 
meg kell fogni üldözi napestig

segítenem kell kezem kinyújtom
selymes haját simítom előbb
aztán a lepkét kardomra szúrom
de ő sikolt, jaj meg ne őld
hiába a rovar meg se mozdul
lehel rá s szárnycsapása elindul

bensőmnek katlana lángra kap itt
bár a nap lement mélységbe szállt
szerelmek szikrája bent parázslik 
szép Ilonkám szótlan visz tovább
tündérház lépcsőjén lép felfelé
s mintha lábam álom röpítené 

the caravan is going sandy on the road 
the camel's strong will endure his thirst 
there are no roads along roadless roads 
in trouble friend is  real testimony(t) 

self-sacrificing fire with money 
he freezes many funny misunderstandings 
you can easily change for every faith 
how long does it take to kneel 

who knows when the people will go 
when will they be hungry for the truth? 
maybe you're good and you figure it out 

Saturday night or just a little further 
the bourgeoisie will lie to regret it 
that he wanted the wealth of others it
                             *

trece caravana  pe drumuri de nisip
Cămile puternice vor îndura setea lor
an caile disparute nu stii incotro sa vezi
doar in necazuri prietenia e reala marturie

auto-sacrificarea aprinde  focului cu bani
îngheață multe neînțelegeri amuzante
cine schimba cu ușurință  fiecare credință
pentru el cât durează să se îngenuncheze

cine știe  poporul  asta nemancat
când vei fi foame pentru adevăr?
Poate că ești bun și îți vei ghicii macar

Sâmbătă seara sau puțin mai ancolo
si burghezia va minți că-i regreta
furt rusinos mijloacele  de trai ale altora

                  *   

karaván halad homokos az út
erős a teve elviseli szomját
úttalan utakon nincs válaszút
bajban barát a valódi bizonyság

pénzzel gyújts tüzet önfeláldozó
hisz lefagyaszt sok vicces félreértés
te minden hitre könnyen változó
meddig idomít ennyi térdre ejtés 

ki tudja mikor ehül meg a nép
mikor lesz éhes az igazságra mondd
talán te jó vagy és kitalálod

szombaton este vagy kicsit odébb
hazudni fog a burzsuj hogy megbánta
hogy mások vagyonát elkívánta

/misztikus ars poetika/

írni kéne  hitelesen a dalt
s őt a jó tündért kértem szépen esdve
töltsön poharamba még gyógyitalt
kiírtam magamból mindent a versbe

"Múzsád nem lehetek e földön itt "
válaszolta s én alkudozni kezdtem
legalább a kézjegyeddel segíts
fogd a tollam úgy  érzem  kimerültem

nem azt nem tehetem de jól figyelj
adok neked egy pici varázsvesszőt
mely minden szép fogalmat összeköt

s így a rútság közeledbe se férhet
az lesz az én kézjegyem dalolj hát
és gondolatid majd szépség hatja át

a bükkben fázom nem a zsebükben
ámbátor abban is mint büszke fazon
s a bükk nagy erdővé nőtt szemünkben
s én dideregtem egy száraz faágon


s hopp az ág letört alattam nahát
le mégse zuhantam - csak felakadtam
sertésképű pojáca rám talált
s leszedett mint szalonnát a kamrában


ó de zsíros, gondolta boldogan
lustán szedte elé a drága bicskát 
s azt hitte most megnyúz, mint a birkát


jól van mondom nyúzzál csak de pontosan
keze remegett szája vonaglott
s akkor előhúztam a kicsi pallost