kukkantsbeblogomba

szép napon indult egy-fia kissé
szomorúan gondolt atyjára és félt
mert sosem csavargott de most juhé
boldognak kéne lennie... mendegélt

céltalan bár sehol jót nem remélt
mégis bárhova belépett rózsás lett
körötte minden keze-nyomán szép
dolgok születtek s hamarosan nagy lett

híressé vált gazdag és sikeres
minek nekifogott abból haszna lett
sok év múlva lám hazatérhetett

de hiába tért meg táskapénzzel 
apja kocsmába ment játékgépezett
halálra itta magát úgy halt meg

harminc éve nem látta Benedek
úgy eltűnt az apja nem is ismerte
s most visszatért megviselt és öreg
megszeppent amikor észrevette

hogy ott állt előtte tök-mogorván
kalapnékul rongyosan csalódottan
zsíros tarisznya lógott a vállán
nem is köszönt csak bólintott zavartan

aznap még csendes volt szelíd szótlan
pár nap múlva féltek tőle a házban
kiderült hogy őrült és elvetemült

közönségessége elsősorban
Benedeket találta puhaságban
meghátrált és máris menni készült

szalmaláng gyúl szárnyra kapja ihletem
szent szerelem szabadsága szédít
szedni széjjel szívek szándékát félig
szökik az lány szinte vonzza a szemem

szoknyának serény suhogása siet
mezítláb szunyálni széna szérűn
ott alszik vénszekér farában zümzüm
feléje kacsalábú gatyás tipeg

szép szokás szűrbe szőni a szerelmest
szétjár szemezve szerepelget a hím
felajzott szabadságán vasbilincs

mégis lám összekelnek szegecselnek
tanú egy szalmabábú rózsaszín
szerkóban irigykedik hogy neki nincs

Erőteljes vihar vert - ősz elején ;
kopott levelű fák ágai közt
esővízét szűrte egy tündér, nem én,
s egy lehulló alma kobakomra bök.

Na, hány éves vagy te véngyerek? Nos,
nézz lábad alá - még sarjad zsenge fű?
Másszál ma is fatetejébe fájós
kézzel kúszva te,  mackótermetű!

Káráló tyúkoknak hullóalmát
ha gyűjtenél derekad ropogna szét,
de ne sajnáld a test torhaságát
inkább ez , minthogy gyűrd a kanapét.

Embernek szép áldása - a szabadság -
e fa alatt még roskadva is szép,
itt, hol a rossz döntést visszatartják
az almaillatú, vidám esték.

Ne hamarkodd el ó, Ősz ezt az időt,
érlelj nekünk békés alkonyokat.
Minden gyümölcs nekünk érjen e földön,
nekünk e szerelmes, őszi hangulat!

mint az alma mi elgurul, mint a körte
ami egyszer kigyúl - szedem össze
s újra élem a csókok a suttogások
lavinaszerű élményét, mint a zsákok
eldőltek az álombamenkülő törzsek
azt hiszem egy fa voltam de végleg
nem vágnak ki, csak nyesnek, mint a tolvaj
aki siet a kertek alján egy nagy
faággal, lohol a perverz daraboló
én meg újra növesztem a ritkuló
jövőmet nem lesz itt kopárság, nem
csak amit mi akarunk, ketten....